Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Műhely - Gelencsér József: "Amikor cselédeskedtem..." Pap Erzsébet házi cselédként töltött évei
MŰHELY Acta Papensia XIV (2014) з-4A cselédfelfogadás a helyi jogszokás szerint a gazda ingatlanán történt, oda kellett menni a lánynak és apjának. A szerződést szóban kötötték, amire a Cstc. lehetőséget nyújtott. A törvény a felek szabad egyezkedéséről szólt, de a gyakorlatban ez némileg másképp zajlott. A ház ura és asszonya megnézték a lányt, röviden közölték a feltételeket, az elvégzendő munkát, esetleg az ellenszolgáltatást. A másik oldalra, az apára inkább csak az elfogadás és köszönet maradt, bár igyekezett a kigondolt bért elérni. A Cstc. rendelkezései értelmében cselédkönyv nélkül sem szolgálatba lépni, sem a cselédet szolgálatba fogadni nem volt szabad. Pap Erzsébetnek viszont nem volt cselédkönyve. A cselédkönyv, más néven szolgálati könyv kiváltására, helyhatósági kiállítására nem került sor. Ez a törvényrontó gyakorlat a házi cselédek vonatkozásában a községben jogszokásként élt, de a példa szerint Székesfehérváron sem volt ismeretlen. Különösen feltűnő, hogy a főintéző is így alkalmazott belső cselédet, holott az uradalom gazdasági cselédeinél megkövetelte a szolgálati könyvet. Mindez annak ellenére történt, hogy a törvény pénzbírsággal is fenyegetett. A két alany, a gazda (felesége) és a cseléd (apja) között a törvény szerint legalább egy hónapra történt a folytonos, személyes, háztartásbeli szolgálatra elszegődés, a jogviszony létrejötte. Pap Erzsébet is legalább egy hónapot dolgozott mindenütt. A szerződés időtartamában azonban a felek egyértelműen nem állapodtak meg. Többek között ennek volt következménye a szerződések egyszerű megszüntetése. Bár a szerződés felmondással szűnhetett meg a Cstc. szerint, a jogviszony megszüntetése a gyakorlatban, tartalmában közelebb állt a közös megegyezéshez. A Cstc. 2. §-a értelmében a cseléd szolgálatba lépésével a gazda családjának, illetve háznépének tagjává vált, melyből mindkét félre nézve jogok és kötelezettségek támadtak. A törvény rendelkezéseiből, hatályosulásából és a gyakorlatból következően ez döntően a cselédre nézve jelentett terheket. Az alá-fölé rendeltségi viszony, a függés egyértelmű volt. Nem került azonban a cseléd az atyai vagy gyámi hatalommal megegyező alárendeltségbe. Hiszen a gazda nem rendelkezett minden olyan joggal, melyre az 1877. évi XX. törvénycikk az atyát jogosította. így a törvényes képviselettel, a gyámnevezéssel, az életpálya meghatározásával, a gyermek vagyonának kezelésével. Különösen nem az olyan jogosultságokkal, melyeknél még az atyának » 303 «
