Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 3-4.szám - Műhely - Gelencsér József: "Amikor cselédeskedtem..." Pap Erzsébet házi cselédként töltött évei
MŰHELY Acta Papensia XIV (2014) 3-4. házban és akörül vagy a család egyes tagjainak szolgálatában teljesítendő munkálatokra fogadtak fel. Pap Erzsébet mind az öt esetben házi cselédnek minősült, mégpedig a Cstc. citált rendelkezésének első két fordulata szerint. A törvény fogalommeghatározása értelmében tehát házi cseléd vagy belső cseléd volt. Az érintettek, a jogviszonyba került felek az intézőéknél szobalánynak, szobaleánnak, minden más esetben egyszerűen csak a cselédnek, szolgálónak, szógállónak hívták. Tudva, hogy nem a külső vagy mezei, másképp gazdasági cselédek közé tartozik. Ebből következően nem is esett a gazdasági cselédekről rendelkező 1907. évi XLV. törvénycikk hatálya alá. Bár kétség kívül Budapesten foglalkoztatták a legtöbb belső cselédet, Fejér megyében, sőt, Kelet-, illetve Közép-Dunántúlon Székesfehérváron fogadták fel a nőket, főleg a fiatal lányokat legnagyobb számban erre a tevékenységre. Az 1930-as évek végén, a háborús konjunktúrának köszönhetően mind több középosztálybelinek lett alkalma cseléd félfogadására, kielégítve ezzel presztízsigényüket is. Pap Erzsébet két székesfehérvári szerződtetése szintén ezekkel a körülményekkel függött össze. Sárkeresztesen viszont a két világháború közötti időszakban a parasztság által az urak kategóriájába sorolt néhány középrétegbeli majdnem mindig foglalkoztatott házi cselédet. így az uradalmi főintéző, a nagyközségi jegyző, a református lelkész, a kántortanító és felesége két nőtestvérével együtt, kik közül az egyik a tanítónő volt (kisasszonyok). A főintéző gyakran két személyt is alkalmazott. Szintén rendszeresen szerződtetett ház körüli cselédet a kereskedők-iparosok köréből Imrédi Rezső kocsmáros és Takáts Géza molnár. A polgári kor egészében hatályban maradó Cstc. a jogviszonyba kerülő személyeket gazdának, illetve cselédnek, specifikusan házi vagy belső cselédnek jelölte. A cselédek helyi megnevezésére már utaltam. A gazdát ilyen formában ritkán jelölték és szólították, hanem inkább a foglalkozás, a tisztség vagy a rang megjelölését használták, az utána tett úr szóval: intéző úr, jegyző úr, nagytiszteletű úr, tekintetes úr, sőt, tekintetes főintéző úr. A törvény szerint a cselédfogadás, -elbocsájtás és utasítás joga elsősorban a családfőt, a férfit illette, de ház körüli és belszolgálatra a ház asszonya » 301«
