Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Szemle - Weisz Boglárka: Vásárok és lerakatok a középkori Magyar Királyságban (Petrik Iván)
Szemle Acta PapensiaXIV (2014) 1-2. Más esetben a kereskedési lehetőségek szűkítését kívánták elérni oly módon, hogy kizárólag az érintett város kereskedői vásárolhassanak a lerakatokban. Azok a városok, amelyek még nem rendelkeztek a továbbhaladás tilalmával, megpróbálták elérni, hogy ne haladhassanak tovább városukból a kereskedők (az árúk további terjesztését saját városuk kereskedőinek biztosítva). A kerekedek ezzel szemben természetesen a lerakatjog szűkítésére törekedtek, elsősorban úgy, hogy mentességeket próbáltak szerezni. Tehát olyan privilégiumok kiadatására törekedtek (sok esetben sikerrel), amelyek felmentették őket a lerakatjog hatálya alól. Az egymásnak ellentmondó királyi rendelkezések (mentesítések, jogmegerősítések) ebben az esetben is hosszan elhúzódó pereskedésekhez, jogviszályokhoz vezettek.8 A fenti sorok csupán a lerakatjogra vonatkozó leglényegesebb megállapításokat tartalmazzák. A kötet ennél jóval szerteágazóbb, minden fontos kérdésre kiterjedő elemzései logikus rendszerben felépítve, a történeti fejlődést részleteiben is bemutatva tárja elénk a problémát. A szakirodalom áttekintése után a szerző a jog megszerzésének módozataival, annak bővítésére, szűkítésére tett kísérletekkel, az ehhez kapcsolódó viszályokkal, a lerakatok királyi felülvizsgálatával, belső szabályozásukkal és tipológiájukkal külön alfejezetben foglalkozik. A kötet harmadik nagyobb egysége a lerakatjog „kísérő jogait” mutatja be (108-129.): az útkényszert, a kis tételben történő árusítás tilalmát, az átrakodási kényszert, a városi mértékek használatát, és a kereskedelmi társulások tilalmát. Az említett kísérő jogok közül itt csupán az útkényszerrel és a kis tételben való árusítás tilalmával szeretnénk foglalkozni. A szerző rámutat, hogy a szakirodalom eddigi álláspontja, mely szerint az Árpád-korban a külföldi kereskedőkre vonatkozott csupán az útkényszer, cáfolható, mivel a belkereskedelemmel kapcsolatban is kimutathatóak ilyen jellegű megkötések. Az útkényszer legkorábbi megnyilvánulása, alapesete a vámokhoz, vámfizetéshez kapcsolódott. Az uralkodók kötelezhették a kereskedőket, hogy bizonyos vámszedőhelyeket mindenképpen ejtsenek útba, azok elkerülését tiltották. Ez tehát nem hosszabb útvonalra vonatkozott, hanem csupán kisebb útszakaszokra. Ez természetesen érintette a külföldi és a hazai kereskedőket egyaránt. Lényegesen eltért ettől, amikor az uralko8 Jellemző konfliktus Buda és Pozsony, valamint Bécs és Pozsony között. (98.) » 250 «
