Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Újraolvasó - Pongrácz József: Jókai, a pápai diák
Újraolvasó Acta Papensia XIV (2014) 1-2. „Tán syrén33 zeng méregédes hangon Csábajakkal csendes légen át?” Kisszerű az ennek ellenében, Ihletetlen haliám bájdalát. „Tán a memnon34 szobra dali magasztos Hajnalszülte tiszta éneket! Tán az égi bujdosók összhangja Rezgi át a kéklő mennyeket?” Nem, ah e dal bús és nagyszerű dal! Mely szivet fojt és kebelbe hat, Mély35 keserve annak, aki hallja; S aki zengi, szive megszakad. Hattyúdal ez; túlfeszült hatalma Egy utóperc érzeményinek, Melynek lelket elfogó siralmi Haldokolva szerte lengenek. Óh! Haláldal ez; sirhalmi ének, Egy enyésző nép hattyúdala, Egy hazának végfeljajdulása; Egy letűnő nép esthajnala. A XIV. ülésen „szavalásra neveztetik ki”.36 A XV. ülésen szaval is, Vörösmarty „Az éjféli ház” c. költeményét, a megjegyzés szerint „alacson hangja miatt érthetetlen volt az előadás”.37 33 a kéziratban: Syren 34 helyesen: Memnon 33 a kéziratban: Mélly 36 DREL I. 7. A Képzőtársulat jegyzőkönyve 1841-1862.44. XIV. ülés télhó (1842. január) 16. 37 DREL I. 7. A Képzőtársulat jegyzőkönyve 1841-1862. 45. XV. ülés télhó (1842. január) 19. „Jokay Móricz „Az éjféliház” Vörösmartitol: alacson hangja’ miatt érthetetlen volt az előadás. ” » 238 «
