Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Forrásközlés - Kránitz Zsolt: A Pápai Református Kollégium tanárainak önéletrajzai
Forrásközlés Acta Papensia XIV (2014) 1-2. — Kérem — mondta szigorúan, de udvariasan a tanár úr — függesszék fel szúnetidőig vitájukat, és figyeljenek ide! Nekem nagyon kellemetlen, ha meglett fiatalembereket kell ilyesmiért megszólítanom. Erre ama bizonyos, közutálatnak örvendő jótanuló fölvihogott az első sorban, majd halkan, de érthetően megjegyezte: — Nekünk is nagyon-nagyon kellemetlen... Nagy Jenő oda se pillantott, ismerte már a hanglejtéséről, hogy ki a közbeszóló, de felállt, lelépett a katedráról, és elindult a két megszólított diák felé. Azok, mint parancsszóra, ijedten ugrottak fel, és vigyázzba vágták magukat. A tanár úr nem szólt semmit, csak nagyon komolyan, szigorúan a szeme közé nézett a két megszeppent diáknak, majd, mint aki jól végezte dolgát, megfordult, és visszaindult a katedra irányába. A két diák fellélegezve ült vissza a helyére. Ekkor ért az első padsorhoz a tanár úr. Ott hirtelen sarkon fordult, és rászólt arra a bizonyos szemtelen jótanulóra: — Állj fel! — Én? — Nem hallod, mit mondtam? Állj fel! A diák kényszeredetten emelkedett fel a helyéről, de ideje sem volt arra, hogy vigyázzba álljon, mert a tanár úr széles, nagy tenyere csattanva vágódott a nyakához. Aztán az ajtóra mutatott. — Ki! Ki! — ismételte, amikor a fiú nem mozdult. Aztán megint: — Ki! így állott ott az első pad, a jótanulók padja előtt, felemelt jobb karjával az ajtó felé mutatva. Néhány kínos pillanat után a megpofozott maturandus végre meggondolta magát, és átbotorkálva egyik padtársa lábain, elindult lassan a kijárat felé. — Remélem, maturándus urak, egyetértenek velem — mondta, majd néhány másodpercnyi hallgatás után így folytatta: — Látom, egyetértenek. Akkor hát... hol is hagytuk el? Úgy meséltem el ezt a történetet, ahogyan frissiben hallottam egyik nyolcadikos diáktól. — Nagy dolog volt, Öcsikém — mondta. A tanár úr máskor tegezett bennünket. Most azt mondta: „maturandus urak!”. Bizony, Öcsikém.. Erősen haragudott.” » 204 «
