Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Forrásközlés - Kránitz Zsolt: A Pápai Református Kollégium tanárainak önéletrajzai
Forrásközlés Acta PapensiaXIV (2014) 1-2. A magyar királyi kormány is ezt méltányolta, amidőn a kerületi főgimnáziumot államsegélyben részesíteni határozta 1905-ben, egyes tanszékekre szóló kinevezési jogának fenntartása mellett. Ilyen tanszék volt az enyém is, a természetrajzi, megüresedés esetében. Én azonban kértem a kinevezést, meg is kaptam 94-365/1905. szám alatt december 26. keltezéssel. Rendezték a fizetést úgy, hogy 3 csoportra osztották a tanárokat és fizetésüket. Az idősebbek és a helybeli több szolgálattal rendelkezők magasabb fizetésű osztályba jutottak. Evvel összefüggőleg a teológiai akadémiai tanárok fizetését az egyházkerület rendezte, éspedig úgy, hogy kimondta, hogy kisebb fizetése nem lehet, mint a gimnáziuminak ugyanannyi szolgálat mellett. Evvel mintegy meg volt pecsételve az a béke, ami 1891-ben azon a nevezetes összejövetelen-gyűlésen felszólalásomra hallgatólagosan beállott. Én aztán csak dolgoztam tovább mint megválasztott és kinevezett tanára az intézetnek, és ha volt is sérelmem, nem hangoztattam, és nem kerestem orvoslását, mígnem aztán az idő lejárt, nyugdíjaztatásomat kértem, az meg is történt miniszteri elismerés és köszönet mellett. Két miniszteri rendelet jelent meg nyugdíjaztatásommal összefüggőleg, az egyik 44.457/1924. v.ü.o. a miniszteri elismerés, másik 59- 494/1924. v.ü.o. szám alatt, melyben Barcsi József pápai ev. ref. főgimnáziumi rendes tanárt 1924 évi május hó i-től besorozta az V-ik fizetési osztály 2-ik fokozatába, Budapesten 1924. évi június 26. Ezek után szíves elnézést kérek, hogy hosszúra nyúlt visszaemlékezésem fonala, de a családi emlékek viszonosságban vannak egymással, és valamint az élőfa a földből nő ki, melynek minősége szöveti szerkezetében is megnyilvánul, úgy az ember is a családból ered, és magán viseli annak jellemző tulajdonságait. Egyszersmind bocsánatot is kérek, ha talán nem tartottam volna meg a bizalmasság szigorú mértékét az iskolai események történelmi összeállításában. És most, amikor végére értem, csak azt mondom, hogy személyemet nem tettem előtérbe, mert a Szentírás szerint: Mindazt, amit tettem, nem én tettem, hanem tette az Úr, aki megtartott, és soha el nem hagyott. Pápa, 1940. október 8. id. Barcsi József »174 «
