Acta Papensia 2014. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 14. évfolyam (Pápa, 2014)
2014 / 1-2.szám - Forrásközlés - Kránitz Zsolt: A Pápai Református Kollégium tanárainak önéletrajzai
Forrásközlés Acta Papensia XIV (2014) 1-2. nan a IV-ik osztály elvégzése után a debreceni tanítóképezdébe iratkoztam be. Már kisebb korombafn] is nagy előszeretettel tanultam a zenét, és pedig a harmóniumozást, minek bizonysága az, hogy 11 éves koromban már orgonán is játszottam egyházi éneket. Debrecenben rendszeresebben láttam a zenetanuláshoz, úgy hegedűn, mint orgonán, s főként elméletileg, ennek következtében III-ad éves képzős koromban kollégiumi oratóriumi orgonista lettem. Ugyanezen évben zenetanárom felvétetett a városi zenedébe a zongora tanszakra ingyenes növendéknek. Szintén ez évben megalakítottuk néhány társammal a tanítóképző első zenekarát, melynek aztán két éven át vezetője voltam. IV-ed éves koromban az énekkar vezetése is kezembe került. Ebben az évben történt meg először, hogy a tanítóképezdei ének- és zenekar meghívást nyert a vidéki hangversenyre, Hajdúszoboszlóra. Itteni szereplésünk következménye lett, hogy még ez évben (1891) — a tanítói oklevél megszerzése után — segédkántor lettem a hajdúszoboszlói református egyházban. Két év múlva — elődöm nyugalomba vonulása után — rendes orgonista-kántornak választottak meg. Összesen 20 évet töltöttem Hajdúszoboszlón. Ez idő alatt mindvégig vezetője voltam a Városi Dalárdának, melyet odamenetelemkor alapítottunk meg .62 Ezzel számtalan sok helyi szereplésen kívül sokszor voltunk vidéki hangversenyeken, kerületi és országos dalünnepeken, s 1903-ban a temesvári dalversenyen díjat is nyertünk. Foglalkoztam ezenkívül zongora- és hegedűtanítással, s tanítványaimmal évente nyilvános zenevizsgákat tartottam. Az állami polgári iskolában pedig 8 éven át tanítottam az éneket.63 1905-ben a kolozsvári zene conservatoriumban megszereztem a Vallás- és Közoktatási Miniszter úr által előírott s a középiskolai énektanításra jogosító középiskolai énektanítói oklevelet. Ennek alapján 1911 május havá62 A dalárda hivatalos neve: Hajdúszoboszlói Dalegylet. 1891-1948 között működött. A Független Hajdúság című lap így búcsúztatta karnagyát 1911-ben: „Hogy távozásával mit veszítettünk, e helyen felesleges arra különösebben rámutatnunk. Megmondja azt az a 20 éves működése, amely az egyháznak és a köznek hűséges, odaadó szolgálatában, szakadatlan munkásságban, igazi szakértelemben és fedhetetlen, tiszta életben telt.” ERDEI 1986. 5—3363 Tóth Lajos hajdúszoboszlói működéséről, a dalárda megalapításáról, a vidéki szereplésekről részletesen beszámol Erdei Gyula a Dalárdától a kórusig című munkájában, illetve Szülóföldünk-lakóhelyünk Hajdúszoboszló című művében rövid életrajzát is közli. ERDEI 1986.5-23. ERDEI 2001.182-183. » 14З «
