Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Szemle - S. Pallós Piroska: Leghőbb vágyam Fiuméba kerülni... Magyar iskolák Fiúméban
Szemle Acta Papensia xiii (2013) 4. SZÁM szerző az olasz-magyar nyelvtanítás kapcsán egy lábjegyzetben (238. o.) említi, hogy az utóbbi években többek között Pelles Tamás és Józsa Judit több tanulmányt is megjelentetett, de ezek címeit éppúgy nem tűntette fel, mint Pelle Fiúméval is bőven foglalkozó doktori disszertációját (A magyar-olasz két tanítási nyelvű oktatás. Pécs, 2006). Hiányoljuk a Kiss Gy. Csaba szerkesztette tanulmánykötetet (Fiume és a magyar kultúra. Művelődéstörténeti tanulmányok. Bp., 2004) és Ress Imre művét (Kapcsolatok és keresztutak: horvátok, szerbek, bosnyákok a nemzetállam vonzásában. Bp., 2004), illetve tanulmányait. A kötet hat fejezetből áll, ezek logikuson épülnek egymásra, bár az alfeje- zetekben van némi átfedés. (Fiume lakosságával más-más címen két fejezetben is foglalkozik, de egyikből sem tudjuk meg, hogy pontosan hogyan alakult 1869-1910 között a magyar lakosság lélekszáma és aránya.) Az első fő fejezetben Fiume Magyarországhoz csatolásának rövid történetét mutatja be 1465-től, a Habsburg-birtoklás kezdetétől a horvát-magyar kiegyezésig és a város jogállásának ideiglenes rögzítéséig, a másodikban a város gazdasági fejlődéséről, a harmadikban lakóiról, a negyedikben az oktatásügy provizórium előtti helyzetéről ad képet (bemutatva az elemi, gimnáziumi, zeneiskolai és tengerészeti képzést). A kötet érdemi része, a „Fiume oktatási viszonyai a provizórium éveiben” c. fejezet (65-317. oldal) a város kiegyezés kori oktatási viszonyait tárja elénk. A feldolgozás széleskörű forrásanyagot hasznosít: a korabeli magyar sajtót, iskolai évkönyveket, tankönyveket, továbbá a Rijekai Állami Levéltárban őrzött kormányzósági, iskolai, iskolatanácsi iratokat, a magyar és horvát szakirodalmat. Nem említi viszont a Magyar Országos Levéltárban őrzött kormányzati fondokat. A gazdag olasz szakirodalom eredményei — bár néhány mű említésével találkozunk — inkább áttételesen, a horvát feldolgozások révén épülnek be a kötetbe. Már a könyv elején található tartalomjegyzékből is kitűnik, hogy ez a főfejezet összesen 23 alfejezetre bomlik, mely közül a legtöbb további kisebb alfejezetre tagolódik, így összesen 70 cím igazítja el az olvasót. (A 7. és 215. oldalon A fiumei első kereskedelmi iskola alapítása cím hibás, ugyanis felső kereskedelmi iskoláról van szó.) Előfordul, hogy egy oldalon két alfejezet címével is találkozunk. A tagolás ezen módja töredezetté, mozaikszerűvé teszi a szöveget, s ezzel megnehezíti a befogadást. Feltételezem, hogy a szerző a szövegközi idézetek sokaságával akarta érdekessé tenni mondanivalóját, de könnyen megeshet, hogy a mai olvasót inkább fárasztják a régi hivatalos és hírlapi szövegek, melyeket jobb lett volna a Mellékletben, a többi forrással együtt közzétenni. A vég c. záró főfejezetben két hivatalos irat közlése helyettesíti az elemzést, mintha a szerzőnek már nem lett volna ideje befejezni a régóta megjelenésre váró kéziratot. [689]
