Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Szemle - Kurucz György: Keszthely grófja, Festetics György
Acta Papensia xiii (2013) 4. szám gyár nyelvújító mozgalmat segítette. A magyar nyelvű tisztképzés éidekében a Ludoviceumra (katonai akadémiára) is nagy alapítványt tett. Nevelésről vallott felfogását László fiának neveltetésével kapcsolatban ismerjük meg. A Locke-i elveknek megfelelően Péteri Takáts József személyében családi nevelőt fogadott melléje, akinek kötelességeit és járandóságait írásba foglalta, de külön tervezetet (planumot) is készített a teendőkről. A nevelő bécsi tanulmányaira is elkísérte a fiút, akinek előmeneteléről levelekben számolt be megbízójának. Az intézményes oktatás mellett hazai és külföldi tanulmányútjaikat is nyomon követte, melyek egyszerre szolgálták az ismeretszerzést és a kapcsolati háló kiépítését. 1799-től, pesti jogi tanulmányainak megkezdésétől Kultsár István lett László nevelője, akivel szintén nagy utazásokat tett. A nevelők munkája azonban nem volt könnyű. Míg Bécsben az édesanyja kényeztette a fiút, addig Pesten könnyelmű unokatestvére, Széchényi Lajos volt rá rossz hatással. Festetics lányainak, sőt unokáinak nevelését is fontosnak tartotta. Lányai mellé egy Glantz nevű nevelőnőt fogadott fel, akinek működéséről szinte semmit sem tudunk. Még a teljes nevét sem sikerült tisztázni. Bizonyára azért, mert kevés forrás maradt fenn, bár reméljük, hogy a további kutatások révén bizonyos kérdésekre lehet majd válaszolni. Kiházasításuk arra utal, hogy rangjuknak megfelelő nevelésben részesültek. Bár Festetics az 1790-es években óvatosan politizált, a jakobinus mozgalom felszámolásakor ő is gyanúba került, de sikerült tisztáznia magát. 1797- ben, amikor a zalai felirat „tollbamondójaként” a nemesi felkelés intézményét (insurrectio) katonai szempontból bírálta, feleslegesnek ítélte, újra szembekerült az udvarral: 1798-ban császári kamarási címétől megfosztották és Bécsből is kitiltották. Csak miután bizonyította, hogy hű híve a császárnak, kapta vissza címét 1802-ben. Összességében elmondható, hogy az alapos levéltári kutatásokon alapuló monográfia árnyalt és tárgyilagos képet nyújt Festetics György családjáról, személyiségének kialakulásáról, magán- és közéleti ténykedéséről és koráról. Műveltségének megismeréséhez kiválóan hasznosítja olvasmányait, könyv- rendeléseit, könyvtárának különböző időszakokból fennmaradt jegyzékeit. A szocializmus évtizedeiben kialakított sematikus kép egyoldalúságait cáfolva, gyengeségeinek és erényeinek mérlegelésével reális képet alkot róla. Érzékletesen mutatja be pályájának egyes állomásait, szellemi fejlődésének összetevőt, családi viszonyait, uradalmi és háztartási gazdálkodását, életkörülményeit, kulturális és közéleti tevékenységét. Olyan felvilágosult főurat ismerhetünk meg, aki a magánéletében nélkülözött boldogságot a közjó, a magyar haza szolgálatában találta meg, így méltán rászolgált az utókor megbecsülésére. Hudi JÓZSEF [ 686 ]
