Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Újraolvasó - Pongrácz Józsefné: A gyülekezeti nőegylet munkája és feladatai
^ Újraolvasó Acta Papensia xiii (2013) 4. SZÁM eformátus Nőegyletünk az utóbbi időben sokat beszélgetett magáról a szeretetház vásárlása alkalmával, s ezért szükségesnek láttuk, hogy a Nőegylet munkájáról és feladatairól tájékoztatást nyújtsunk, hogy azt a programot, melyet 33 évvel ezelőtt egyesületünk alapítói adtak, a változott viszonyokhoz mérten megújítsuk.47 48 Az egyesület alapításának alapgondolata két mondatban foglalható össze: a szegényügy felkarolása és a hitélet erősítése. Ugyanez a feldata most is a Nőegyletnek. Semmivel sem több, de méreteiben sokkal nagyobb mértékben kitágult keretekben. Alapításunk története visszanyúlik a béke boldog idejébe, melyre úgy tekintünk vissza, mint aranykorba, pedig csak 15 év választ el tőle, s mégis, mintha századokat éltünk volna át azóta. A külső körülményeknek ez az óriási változása maga után kell, hogy vonja a belső átalakulást is. Erkölcsi világunkban is utol kell érni önmagunkat, s megfeszített erővel dolgozni, hogy a nagy távolságot behozzuk. Abban az időben, a boldog ’90-es években, mikor ez az egyesület megalakult, nem volt többről szó, mint néhány szegény gyermeknek karácsonyi felruházásáról, egy-egy ceruza és irka kiosztásáról időnként az iskolában. Ha végiglapozzuk a naplókat, egy, legfeljebb két öregasszony havi segélyezéséről. Nem volt többre szükség. A Nőegylet akkori tagjai teljesen megfeleltek akkori feladatuknak. Mások voltak az életviszonyok, mások az emberek, mások a szükségletek. De vajon ma ki mondhatná azt, hogy ennyivel eleget tett a szegényügy terén a mai kor kívánalmainak? Ki mondhatná azt, hogy ma, ha valaki fillért nyújt a kolduló szegénynek, megoldotta a szegényügyet? Minél rohamosabb a technikai haladás és bonyolultabbá lesz társadalmi életünk, annál jobban összefűződnek, egybekapcsolódnak az emberi érdekek, s annál több és nagyobb követelménnyel lépnek fel az egyénnel szemben is. Szükség van tehát kölcsönös együttmunkálkodásra, hogy közösen munkáljuk boldogulásunkat. Az ember igazi rendeltetése „az egyének közötti szakadékok áthidalása, közös gondolkozás és közös célokért való munkában”.'*1’ Akármilyen nemes lélek hat is át valakit, közös feladatokat egyénileg megoldani nem tud. Az önkéntes együttmunkálkodásra nyújt alkalmat az egyház a maga szervei, az ún. egyesületei által, amikor súlyos szociális problémákat igyekszik megoldani a köz javára. Ha szembenézünk az élettel, meglátjuk, hogy ma már idejét múlta az az elavult felfogás, hogy ha valaki elvégzi napi munkáját, [ 672 ] 47 A Pápai Református Nőegylet 1897-ben létesült. Ez volt a református egyházközség legrégebbi belmissziói intézménye. TÓTH 1941. 280. 48 Nyomdahiba, helyesen: „és közös célokért való munka”.