Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Forrásközlés - Pongrácz József: Emlékeim
Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 4. szám lassan értettem meg, hogyha pl. a külmisszió jól végzi munkáját, akkor nekem is jól megy itthon a dolgom. Mikor Pápára áthoztak helyettes tanárnak, sokat aggodalmaskodtam, hol találok megfelelő lakást. Victor János barátom ezzel nyugtatott meg: „Ha Isten a nagyobbat, a Pápára juthatást lehetővé tette, akkor a kisebbről bizonyára gondoskodni fog.” Úgy is történt, a Halpiac, később dr. Antal Géza tér 1, ma Marx Károly tér 07 1. szám alatt Répássy doktoréknál nagyszerű módon gondoskodott megfelelő lakásról. Egyszer olvastam egy amerikai egyházi lapban, hogy a nyugdíjas papok milyen fontos munkát végeznek ráérő idejükben. Amit tényleges pásztorkodásuk sok apró munkája miatt nem tudtak alaposabban ellátni, most, hogy nyugalmasabb helyzetbe kerültek, szemüket végighordozhatják az egész világon, és imádkozhatnak Isten országának távoli országokban való terjedéséért. Ez a gondolat mélyen megragadott engem is. A mozgalom elindítóinak igazuk volt. A kis dolgok igazi értelme a nagy összefüggésekben lesz nyilvánvaló. Pl. ha jól elkészülök előadásaimra, talán olyant hall tőlem a hallgatóm, ami őt alkalmassá teszi majd felnőtt korában nagyon fontos döntéseknek Isten akarata szerint való megtételére. 1947-ben nyugdíjaztak, és mivel ezidőtájban az életünk telve volt zűrzavarral, elhatároztam, hogy a kis áhítatkönyvemben felírom, éspedig új sorrendben az imatárgyaimat. Az írásban megrögzítés azért volt jó és szükséges, mert a sok robotmunkában elfáradtam. Volt olyan nap, hogy 8 tanórát kellett tartanom, hogy csekély nyugdíjamat pótolhassam. A másik pedig, ami erre késztetett, hogy az emberiség élete olyannyira egybeszövődött, mint még soha, és meg kellett tanulnunk a saját nyomorúságunkon, hogy életünk, egyéni úgy, mint nemzeti életünk is függvénye más egyének és nemzetek életének. Ha tehát itthon valamit el akarok érni, akkor más egyénekkel, illetve a világháborúk korában más nemzetekkel is törődnöm kell. És nem szabad csak a hatalmas, gazdag országokkal törődnöm, hanem a kis, jelentéktelennek látszó népekért is zörgetnem kell Isten trónjánál. Ahogy már Ésaiásnál mondja az Úr (60,22): „A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé.” Ez természetesen nem jelenti, hogy megfeledkezem a saját magam egyéni és nemzeti szükségleteiről, sőt ellenkezőleg, ezek is így kapják meg az értük való imádkozás valódi értelmét. Egyszer például évtizedekkel ezelőtt imádkoztam japán politikusokért, és egyszer csak olvasom az újságban, hogy valamelyik nemzetközi fórumon a japán képviselő Magyarország ügye mellett szólalt fel. Engem ez arról győzött meg még jobban, hogy Isten meghallgathatja, és valóban meg is hallgatja a legkisebb ember imádságát is, és gyakran jobban teszem, ha félrevonulok a világ zajától, és 8°7 Csak a gépelvényben. [614]
