Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Műhely - Vladár Gábor: Az örök tanítvány. Dr. Pongrácz József emlékezete
Műhely ^ Acta Papensia XIII (2013) 4. SZÁM 4- Teológiai irányultság tekintetében exegetikai munkásságát kezdettől fogva döntő módon az egyházias kötődésű, az élő, gyakorlatias keresztyénsé- get elősegítő angolszász teológia befolyásolta, és nem a német protestáns liberális vallástudomány kritikai szempontjai. Nem véletlenül csatlakozik a debreceni orthodoxiát féltve őrző Erdős József újszövetséges professzor (1856- 1946) irányzatához, illetve annak tanszéki utódához, az atyai teológiai örökséget tovább vivő Erdős Károlyhoz (1887-1971). Erdős József bécsi ösztöndíjas korában ismerkedett meg E. Böhl akkor újszerűnek tekinthető Kálvin-kutatá- saival, és erős ösztönzéseket kapott az antiracionalista, szigorú, református konfesszionalista elveket valló elberfeldi lelkipásztortól, H. F. Kohlbrügge-től (1803-1875). Ezt a konzervatívnak tekinthető, a bibliakritika feltevéseivel szemben tartózkodó, a hagyományokhoz lehetőség szerint a végsőkig ragaszkodó szemléletmódot Pongrácz József elfogadta, élete végéig megtartotta, de két irányban is módosította, illetve továbbfejlesztette. Egyrészt a Skóciában megismert brit exegetikai munka legjobb és legfrissebb eredményeit bőségesen beépítette szentírás-magyarázati műveibe, másrészt - erős történeti hajlamától vezettetve - nagy érdeklődést mutatott az A. Deissmann (1866-1937) nevével fémjelzett kor- és vallástörténeti kutatások iránt.12 Ezt a teológiailag-egyházilag szintén kötődő kor- és vallástörténeti kutatást (művelői zömében keresztyén teológusok voltak) érzékenyen érintette ugyan a két világháború között az az erős kritikai össztűz, amelyet Karl Barth zúdított az első világháború előtti időben kialakult naiv-pozitív vallásfogalomra, Pongrácz József azonban végig kitartott ifjúkori teológiai pozíciói mellett. Jellemző, hogy amikor emlékirataiban felsorolja a munkásságát, személetmódját meghatározó könyveket, csak azokat említi meg, amelyek - úgymond - közelebb vitték őt Jézushoz. Ezek között nincsenek ott a korszak meghatározó, liberális új szövetséges tudósának, R. Bultmannak, de a nagy református szisztematikus teológusnak, Kari Barthnak a művei sem, noha nyilvánvalóan ismerte ezeket. Megemlíti viszont többek között A. Deissmann Licht vom Osten c. munkáját (1908; 1923), amely az Újszövetség görög nyelve, a koiné kutatásában mérföldkőnek tekintendő. Ugyancsak megemlíti Deissmann másik, Paulus c. művét (1911; 1925), amely Pál apostol belső lelki életét a Krisztussal való misztikus közösségből magyarázza. A Deissmann fdológiai [ 506 ] 12 Ezt a vallástörténeti érdeklődést már jelzi székfoglaló előadása is. Lásd az 5. számú jegyzetet!
