Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Szemle - Gerzsenyi László–Mészáros Kálmán: A magyarországi baptista teológiai oktatás története (1906–2006) (Simon Ervin)
Szemle DR. GERZSENYI László - DR. MÉSZÁROS Kálmán: A magyarországi baptista teológiai oktatás története 1906-2006. Budapest, Magyarországi Baptista Egyház, 2011. 134 p. Az egyes magyarországi történeti kisegyházakkal való összevetés során két olyan pont mutatkozik a hazai baptizmus történetében, amelyre a baptisták különösen büszkék lehetnek. A két momentum, fejlemény azon túl, hogy jogos büszkeségre adhat okot, egyúttal bizonyos fokú — a többi közösség által csak óhajtott — történeti előnyöket is biztosított számukra a felekezeti nehézségektől, konfliktusoktól éppenséggel nem mentes XX. század során, s annak is különösen első felében. E két megkülönböztető jegy az 1905-ös törvényi elismerés, valamint a Baptista Teológiai Szeminárium 1906. évi létrehozása. Az 1905-ös elismerés olyan vívmánya és állomása volt a baptista múltnak, amely magát a közösséget is évtizedekig megosztottságba taszította. E közjogi státusról persze érdemes megjegyezni, hogy a törvény szava sok esetben csupán holt betű maradt, mivel a gyülekezet közjogi helyzetének pozitív elbírálása sem óvta meg feltétlenül a tagokat az évtizedek óta létező s a törvényi korrekció ellenére is fennmaradó negatív diszkriminációtól, drasztikusabb esetekben üldözésektől. Azaz — mondhatnánk — a baptista továbbra is csak egy elnyomott felekezet maradt a sok más kisegyház közül, utóbbiak társadalmi elfogadottságától alig-alig különbözve. Mindazonáltal a századfordulós elismertetési küzdelem 1939-ben végképp meghozta a gyümölcsét, miután a baptista közösség nem jutott a honvédelmi szempontok s veszélyek miatt betiltott rokon felekezetek sorsára, sőt nem egy esetben éppen a baptisták terjesztették ki föléjük védőszárnyaikat. A baptista teológia megálmodása, majd megnyitása missziológiai, utóbb pedig a közösség belső strukturálódása és vezető rétegének (képzett lelkészek) professzionizálódása szempontjából volt döntő jelentőségű esemény. A mindenkori hazai felsőfokú oktatás színvonalát egyre inkább megközelítő, majd el is érő intézmény felelt a közösség lelkészi karának képzéséért és folyamatos újratermeléséért, ezáltal az eredményes missziós munka elsőszámú letéteményeseként számolhatunk vele az „emberanyag” biztosítása okán. A képzetlen parasztapostolok, naiv prédikátorok korában (XX. század első fele) és társadalmi közegében jelentős előnyöket, növekvő társadalmi presztízst jelentett ez a fajta iskolázottság a baptista prédikátoroknak. Továbbá megoldást kínált az
