Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Újraolvasó - Győry Elemér: Üzen a múlt
^ Újraolvasó #• Acta Papensia xiii (2013) 3. szám dése, kultúrtörténeti és nemzeti missziója ennek a megdönthetetlen és diadalmas hitnek az érceiből ötvöződött. Azért ez az emléktábla nem annyira a múlt szenvedéseire, mint inkább a szenvedések között Isten gondviselő szere- tetére, megtartó kegyelmére és őseinknek a nyomorgattatásban való kitartására és rendületlen hitére emlékeztet. Olyan lesz ez az emléktábla itt az adászteveli református eleni népiskola homlokzatán, mint egy az utcán elhelyezett nyitott Biblia, melyből minden idők lemondva szenvedő, vagy bizakodva küzdő emberéhez égi üzenet szól: „Erősítsétek meg szíveteket... például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a mi eleinket.” (Jakab 5:8-10.), „a reménységben örvendezők, a háborúságban tűrök, a könyörgésben állhatatosak, a szentek szükségeire adakozók legyetek” (Róm. 12:12-13); „mert a mi pillanatnyi szenvedésünk igen igen nagy örökséget szerez nekünk” (II. Kor. 4:17). A mondottakon kívül annak a történeti ténynek, miket a tábla megörökít, egyháztársadalmi, azaz egyházi szociális jelentése is van. Nem érezzük-e, hogy milyen ünnepélyes zsolozsmaként csendül ki az adászteveli gyülekezetnek a testvéries szeretetéből, mellyel befogadta a száműzött kollégiumot, egymás megsegítésének himnusza, az úgynevezett szolidaritástudat. Jézus Krisztus főpapi imájában övéi számára nem azt kérte Istentől, hogy vegye ki őket a világból, vagy kímélje meg a szenvedéstől, hanem hogy egyek legyenek, tökéletes egyek legyenek. És végrendeletét tartalmazó búcsúbeszédében tanítványainak és minden idők keresztyénéinek erősen szívére kötötte: „amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást”.20 Mert ez az egység és ez a szeretet a közösségek fundamentális és konzerváló ereje, ami azt jelenti, hogy ez az alap, melyre rá lehet építeni a jövőt és ez az a hatalom, amely azt ezer veszély között is biztosíthatja. Komoly figyelmeztetést jelent ez az emléktábla a magyar református egyháznak. Egy gyülekezet sem állhat meg magára hagyatva; még az anyagilag erős gyülekezetek is hamarosan elsorvadnak egymagukban. Nagy erő rejlik a közösségi elvben is, tehát abban a tudatban, hogy mások ép[p]úgy imádják, és tisztelik az Istent, mint mi tesszük, de még ennél is több áldás származik abból, hogy az egyik gyülekezet részt vehet egy másik gyülekezet terheinek hordozásában. Ez a segítő szeretet nemcsak hogy nem von el erőket a gyülekezettől, hanem inkább oly erőforrásokat nyit meg benne, melyek magában a 20 T Jn 13,34. [ 482 ]
