Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Újraolvasó - Győry Elemér: Üzen a múlt
Újraolvasó Acta Papensia XIII (2013) 3. SZÁM működésének körülményeit taglalta, hanem az eseménysor erkölcsi üzenetére, a vallási szolidatitásra, mint erkölcsi törvényre helyezte a hangsúlyt. Az emlékezést a vallási öntudat és a pápai református diákindentitás megerősítésére használta fel. Az emléktábla felavatásán részt vevő pápai diákok számára bizonyára emlékezetessé vált ez a nap. Az egyházkerület orgánuma, a dr. Pongrácz József felelős szerkesztő által szerkesztett Dunántúli Protestáns Lap nemcsak a jeles eseményről számolt be, hanem Győry Elemér beszédét is teljes egészében közzétette. A három részben megjelentetett szöveg jelentőségét mutatja, hogy kiemelt helyen, a címoldalon, vezércikk gyanánt tették közzé. Győry Elemér 1891. június 30-án Takácsiban született Győry Károly kisbirtokos és Győrffy Eszter házasságából. Az elemi népiskolát helyben, a gimnázium Pápán végezte, 1911-ben érettségizett. Ezután a teológia akadémia első és negyedik tanévét Pápán, a második és harmadik tanévet 1912-1914 között Genfben végezte. Az I. lelkészképesítő vizsgát 1915 szeptemberében, a másodikat 1917-ben tette le jeles eredménnyel. 1915 áprilisától 1917. március í-ig főiskolai senior és pápai segédlelkész volt, közben az 1915/16. tanévben helyettes tanárként matematikát tanított a főgimnáziumban. 1917. március í-től segéd-, majd helyettes lelkész Nagyigmándon, 1917. szeptember 15-től 1920. március 13-ig Németh István mellett püspöki titkár Komáromban, ezután Hetényben lelkipásztor. Hetényi lelkészként 1922. április 8-án kötött házasságot Sebestyén Dávid kocsi lelkész lányával, Sebestyén Idával, akitől két gyermeke született: Tibor (1923) és Boriska (1926). 1923. május 2-án állampolgárság hiányában a csehszlovák kormány távozásra kényszerítette (kiutasította), így a magyarországi Komáromba települt át, ahol megszervezte az egyházközséget és helyettes lelkészként dolgozott 1924. december í-ig. 1924. december í-től 1926- ig dr. Antal Géza mellett püspöki titkár volt Komáromban. 1926. május 18-án teológiai akadémiai magántanári képesítést szerzett, majd az év szeptemberétől a Pápai Református Teológiai Akadémián a gyakorlati teológia tanára lett. 1928-1943 között Győrben, 1943-1961 között Pápán lett lelkész. 1926-tól egyházkerületi missziói előadó, 1929-től zsinati pótképviselő, 1930-tól főiskolai igazgatótanácsi tag, 1932-től egyházkerületi tanácsbíró, 1935-től a dunántúli egyházkerület főjegyzője, 1936-tól konveti tag, 1937-től zsinati képviselő. 1942. december 11-én a Dunántúli Református Egyházkerület püspökévé választották, hivatalába 1943. március 24-én iktatták be. E tisztséget 1961. októberben bekövetkezett nyugdíjazásáig töltötte be. A négy egyházkerület püspöke közül ő volt az egyetlen, akit a Rákosi-rendszerben nem mozdítottak el a helyéről. 1959-ben a Konvent lelkészi elnöke lett, 1960-ban a zsinat alelnöki tisztségét viselte. Püspöksége kezdeti szakaszában, 1945-ig a visszacsatolt Felvidékkel megnagyobbodott egyházkerületet irányította. 1944-ben felemelte szavát a zsidóság üldözése, gettóba zárása és elhurcolása ellen. Ólé Sándor pápai [ 476 ]