Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 3. szám ben), Gyula (1874-ben, meghalt 1895-ban), II. Sándor (1875-ben), Lajos (1886- ban), Géza (1889-ben, meghalt 1910-ben). Hivataloskodásomban a sokféle mellékfoglalkozás miatt a gyereknevelés, gazdálkodás gondjából is igen nagy rész jutott feleségemnek. Elég jó konvencióm volt ugyan (egy csokonyai iparos egy-egy évi konvenciómért120 egyszer szívesen felajánlt ezer forintot), de azért a gyerekek ruházása, élelmezése, majd utóbb taníttatása sok gondot okozott mindkettőnknek. Szerencsére a feleségem nem igen kereste a parádét sem öltözködésben, sem vidékre — vendégképpen — való utazgatásban. Varrásával, foltozgatásával, sok házi dolognak, kerti, szoléi munkának napszámosok nélkül elvégezésével sokat, igen sokat megmentett. Étkezésben sem voltunk válogatósak. Ez tette lehetővé, hogy gyermekeink kitaníttatása s szárnyra bocsátása után adósságban nem maradtunk, sőt pár száz forint megtakarított készletünk is volt. Mondanom sem kell, hogy Odor Ádám és Cseh Újváry Erzsébet szüléink — míg éltek — sokszor és sokban voltak anyagilag is segítségünkre, feleségem testvérnénje, Odor Eszter és idősebb Szetsey István férje szinte tárt karokkal fogadtak, amikor csak meglátogathattuk őket Nagyatádon. Napam sokszor el—eljött hozzánk (kivált gyermekeink születése alkalmával), és sohasem jött üres kézzel: tehetsége szerinti ruha- és pénzbeli segítséggel volt feleségemhez és gyermekeinkhez. Szelíd lelkületű ipám áldozatkész szeretetét csak 3 évig élvezhettük: az 1871. évben meghalt. Ő a hosszúfalui temetőben nyugszik, napam pedig 1900 óta az atádiban. Áldás emlékükre! Gyermekeink közül Mariskát — sajnos — korán férjhez adtuk Arany Bálint rinyaújlaki tanító-vőnkhez. Egy évre már fia született, s ennek szoptatása (emlői kifakadása miatt) sok fájdalmat okozott neki. Nem is nevelhette fel fiát, hamarosan meghalt. Utána egy évre született kis leánya: Lenke. Ebben is csak 3-4 évig gyönyörködhetett, mert akkor meg maga esett tüdőbajba, s 24 éves korában meghalt. Édesanyja idehaza hűségesen ápolta betegségében, s a csokonyai temetőben is lett eltemetve. A kisleány — szerencsére — jólelkű nevelőanyát nyert Arany Bálint vöm második feleségében, Sipos Rózában, ámbár dolga és gondja volt elég: alig lett 8-10 éves, a dajkaság terhét és gondját kellett idő előtt viselnie. Kis testvérek születtek egymás után, s talán ennek kell tulajdonítani, hogy szülei őt sem polgári iskolába, sem Ilona nagynénjéhez postakezelési gyakorlatokra 120 Konvenció (latinból): egyezmény, megállapodás; (itt:) a tanító megállapodás szerinti ellátmánya, javadalma. [ 446 ]
