Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
^ Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 3. szám volt az 5-6 holdnyi legjobb birtokrészletet eladni. Az összes apai, anyai vagyon eladása után alig maradt 200 forintnyi örökség egy-egy testvérnek, pedig én lemondtam az engem illethető örökségről. Jobban csak erkölcsi tőke maradt reám utánuk. Nagyon értelmes, vallásos érzületű és egyenes lelkű ember volt édesapám. Viselte is a községi bírói, egyházgondnoki tisztet, s évtizedekig az árvaatyasá- got. Végtelenül sajnálom, hogy míg élt, le nem fényképeztettem. Csokonyá- ban kétszer volt nálunk: megnősülésemkor és Pista öcsém temetése alkalmával. A nemesszalóki temető észak-nyugati részén van eltemetve, nyughelyét egyszerű vörös márvány sírkő jelzi. Áldott legyen emlékezete! Testvérei voltak: Anna (...né Mihályházán),118 Trézsi (Varga Miklósné Mihályházán), Zsófi (...né Gergelyiben) és Károly, aki Mihályházára házasodott el, de rövid idő múlva otthagyta családját. Édesanyám mint árvaleány a vallásos lelkületű Lőke Julianna nagynénje nevelése alól került ki, mert édesanyja már az ő 7 éves korában meghalt. 1828- ban született, s már 1844-ben férjhez ment. A ház- és családfenntartás gondját hűségesen megosztotta édesapámmal. A sok gyermek ruházása, tisztogatása, nevelése sok gondot adott neki. Kilenc gyermeket szült a világra: Dani született 1845-ben, Lajos 1848-ban, Miklós 1851-ben, I. Mári 1854-ben (meghalt 1859-ben), István 1856-ban, Gábor 1859-ben, László 1862-ben, II. Mári 1865- ben, Lidi 1868-ban. Ezek közül szüleim engem kitaníttattak, Lajost Alsó- görzsönybe házasították el elég jómódú özvegy-árva földműves családba, Miklóst és Lászlót mészárosnak, Gábort szabónak taníttatták. István földműves maradt, s ő lett volna a gazdaság fenntartója, de 23 éves korában nálunk tett látogatása alkalmával agyvelőgyulladásba esett, és meghalt. Mári és Lidi (édesanyámmal együtt) növendék korukban (1853) hozzánk kerültek, s itt mentek férjhez. Édesanyámnak (édesapám közhivatali elfoglaltatása miatt) a külső gazdálkodásról is gondoskodnia kellett. Engem is sokszor elhajtott szünidők alatt még deákkoromban is Lajos öcsémmel szántani a „tag”-ba. Nyáron meg sokszor marhákat kellett őröznöm, s a mezőről gazt hordanom. Sok dolga mellett is el—eljárt ünnepi napokon a templomba, hétköznap pedig télen minden este a késő éjjeli órákig elfonyogatott. Híres fonyó volt Szalókon. Velünk estereggel, étel előtt s étel után mindég imádkoztatott. Nappali imádkozás alatt a 118 A családnevekre valószínűleg nem emlékezett, kipontozta helyüket. [ 444 ]
