Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
<^t Forrásközlés ^ Acta Papensia xiii (2013) 3. SZÁM nünket, s mikor a bíró (Vörös Ignácz) mellénk telepedett, számunkra egy itce bort is rendelt, felköszöntöttük a székely testvéreket, mire a végrehajtó így válaszolt: „Isten éltesse az urakat is, ha igaz járatban vannak!” A székely bíró erős önbizalommal felelt azon aggályoskodó kijelentésünkre, hogy Erdélyben igen sokan vannak az oláhok. „Majd elbánunk mi azokkal, instálom — mondta — a nagymagyarországiak ne segítsenek, csak nézzenek bennünket!” Onnan aztán mi továbbutaztunk, de csak Zsögödig mehettünk el, nem Csíkszeredáig, mint terveztük. Másnap reggel a zsögödi bírót, házigazdát 5 forintért fuvarosnak megfogadtuk (mert lám Elekes igen kifáradott), hogy bennünket Csíkszeredán át Székelyudvarhelyre vigyen el. Mikor Csíkszeredát elértük, szembejött velünk kocsin Vörös Ignácz bíró, s visszafordulva kísért be bennünket a város piacáig. Innen elküldte legényke kocsisát a végrehajtóért, s mivel mi nem akartunk várni, kocsinkra ült fel, azon nyilatkozattal, hogy egy darabig elkísér bennünket. Mi azt gondoltuk, hogy most meg pálinkával akar bennünket megtraktálni, vittük-vittük egészen a csendőr laktanyáig. Ott leszállt, arra kérve bennünket, hogy várjuk meg. Bement a csendőrőrsre jelenteni, hogy a „kémek” itt vannak künn az utcán. A csendőrőrs akkor kelt fel, akkor öltözködött újra, mert mint utóbb megtudtuk: korcsmáról korcsmára kerestek bennünket a múlt éjjel. Mi nem győztük várni Vörös Ignácz kijövetelét, mind a négyen bementünk az őrsparancsnokhoz jelentkezni. Ő mindjárt látta, hogy „nagymagyarországi” utasok vagyunk, s azonnal elbocsátott bennünket. Mikorra kocsinkhoz az utcára kimentünk, a végrehajtó a lőcsbe kapaszkodva várt bennünket, de bizony bennünk „kémeket” nem foghatott. Megnyugodtunk a nagy hajsza után azon tudatban, hogy itt az ország szélén nem fölösleges az ilyen túlhajtott ellenőrzés sem. Székelyudvarhelyen a nevezetesebb tanintézményeket megtekintettük, s aztán a délutáni vonaton továbbutaztunk Héjasfalván át Segesvárra. Ott 3-4 órát késtünk, mialatt a király születési évfordulójának előestéje lévén tanúi voltunk a hivatalos közegek ünneplő lojalitásának, de láttuk, hogy az ottani szászok között az oláhság is igen el van szaporodva. Az ünnepélyt megelőzőleg volt időnk arra is, hogy a segesvári csatatér azon részletét, ahol (Ska- riatin?) orosz tábornok emlékszobra94 dísztelenkedik, megtekintsük. Innen késő esti vonattal visszamentünk Gyulafehérvárra. Hajnalban már ott hallgattuk az ágyúlövöldözést a király születési évfordulójának emlékére. Gyulafe<M Skariatin orosz tábornok 1849. július 31-én a segesvári csatában elhunyt. Kápolnaszerű emlékműve a harctér feletti egyik dombon áll. [ 429 ]
