Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: "Isten ditsőségére való buzgóságból ajándékozta…" (Adományok és adományozók a dunántúli református közösségekben a XVII–XIX. században)
Műhely Acta Papensia xiii (2013) 3. szám jelet (suprapositio), az elhagyást, amikor egyetlen betű jelentette a fogalmat, mint pl. R=református, H=Helvética, vagy néhány szókezdő betű meghagyásával csonkították a szót, így pl. Ekla=eklézsia, Tiszt=tiszteletes, Sze=szent, AD=Anno Domini, Ns=nemes, de használták egyszerre a csonkítást az összevonással, mint pl. Rfta=reformata, nzts=nemzetes, vagy az összevonással való rövidítést: Ao=anno, Bannia=Báránya. ° Ezeken a feliratokon a prédikációs irodalom hatását elsősorban azokban az esetekben fedezhetjük fel, amikor valamilyen bibliai idézetet tettek az egyszerű információs közlés mellé, de rábukkanunk a korabeli élőbeszéd jellegzetességeire is. Nagyon lényeges jellemzőjük a tömörítés, amelynek lényege, hogy röviden nyújtottak gazdag információt. Ehhez hozzátartozik az is, amikor egyetlen mondatba, két sorba foglalva tájékoztattak a célról, az adakozóról, az időpontról, a készítőről, a lelkészről, a gondnokról egyszerre. Mindezen formai jegyeken kívül, amelyek a tartalom külső megjelenését adták és nagyon fontos szerepet játszottak a közlendők megismertetésében, azonban a lényeg az adományokon, az adományozások célján volt, nem elhanyagolhatóan pedig magának az ajándékozónak személyén, amit így adott közösségének és a következő nemzedékeknek tudtára. Az indítékok között a hűség, a szeretet, Isten dicsőségének hangsúlyozása, valamely jótéteményért való hálaadás, ünnepi alkalmak, emlékezések mellett és mindezeken túl nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az egyszerű személyes indítékot, amivel az adakozó önmagát mutatta meg közösségének. Áldozat volt ez is, ugyanakkor példaadás egyszerre, a jelennek szóló és a jövendőnek küldött üzenet, amely a liturgikus tárgyakra került feliratok formájában megfogalmazott szavak és az adományokban megmutatkozó tettek összhangjáról, egységéről tanúskodik. 70 A paleográfiai jellemzőkre vonatkozóan lásd: JAKÓ 1987. 199-201. [ 343 ]
