Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: "Isten ditsőségére való buzgóságból ajándékozta…" (Adományok és adományozók a dunántúli református közösségekben a XVII–XIX. században)
Műhely ^ Acta Papensia XIII (2013) 3. SZÁM Csórra Kutas Mihály adott ezüst keresztelő együttest a XVIII. században, 1894-ben pedig Tótvázsonyban Pordán Józsefné, a keresztelőkúttal együtt.54 Almásneszmély, 19. század. Felirata: „Isten Dicsőségére Csizmadia Dániel és felesége.” Nagybajom, 1813. Felirata: „Nagy Bajomi Reform. Sz: Ekklesiae 1813 Csináltatta Konyi József.” (Ezt az egyházkerület múzeuma őrzi.) Keresztelési célra Becsvölgyére vízfelfogó tálat és kancsót készíttetett 1906-ban Bán Miklósné, Szentkirályszabadjára ezüstözött együttest ajándékozott 1911-ben Simon János, aki egyébként is jótevője volt az egyházközségnek.55 Balatonhenyére a faluban őshonos kisnemesi család sarja ajándékozott az egyháznak keresztelő kancsót 1907-ben, amelynek felirata: „A balatonhenyei ev. ref. egyháznak ajándékozta Hegyi Klára tanítónő 1907.” A liturgikus tárgyak mellett különösen nagy számban ismertek a liturgikus textilek, amelyek az egyházközségeknek szánt adományok java részét alkotják. Sok közöttük az adományozókra utaló és az adományozás idejét megjelölő felirattal ellátott úrasztali terítő, továbbá az úrvacsora jegyeinek letakarására szolgáló úrasztali kendő, amelyek méretben térnek el egymástól. Hozzávetőlegesen 980-1020 között van a liturgikus textíliák száma, de a gyűjtemény napjainkban is folyamatosan gyarapszik, ezért nem lehet a létszámot lezárni, csupán csak a korábbi évszázadokra vonatkozóan. A jelen tanulmányban nem foglalkozunk a korábbi évszázadok liturgikus textíliáival, hiszen ezt több résztanulmányban, majd pedig egy összefoglaló, a rendelkezésemre álló és több esztendő alatt feltárt adatok segítségével a részletekkel is foglalkozó írásomban megtettem, amely egy gyűjteményes kötetben illusztrációkkal együtt megjelent.56 Most mindössze arra térek ki, amelyek az utóbbi idők ajándékozását érintik, jelezve és igazolva, hogy gyülekezeteink adakozó kedve nem szűnt meg, ma is élnek, akik önzetlenül, az egyház iránti hűségből és Isten dicsőségére, továbbá valakinek, valaminek az emlékére készítették/készítik az úrasztalához a mívesen ékített textileket. Annyit azonban szükségesnek tartok hangsúlyozni, hogy az ajándékozások egyházunk történetének legvészterhesebb időszakából valók java részben, amikor különösen gazdag ékítményekkel ellátott, létszámában kiemelkedő 54 KISARI PAP 2004. 79-, VERESS D. 1994-177. 55 PAIS NAGY 1989. 79-, VERESS D. 1998. 244. 56 S. LACKOVITS 2012. 287-331. [ 334 ]
