Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 2. szám - Szemle - Vörös és fehér. A vörös és fehér uralom hátországa – 1919 vidéken (Petrik Iván)
Szemle í^> Acta Papensia XIII (2013) 1. szám Géza (akinek sajátos politikai pályaíve is kirajzolódik a tanulmányban) fontos szerepet játszhatott a tüntetés megszervezésében. Gottfried Barna egy 1970-ben fellelt és a vörös terror csendőráldozatait tartalmazó kézirat kapcsán a szatmárcsekei és püspökladányi eseményeket vizsgálta meg. Mindkét esetben a fő mozgatórugó a román támadás, illetve annak a híre volt. 1919 áprilisában a keleti országrészben ugyanis már a román előrenyomulás hírére megingott a vörös hatalom. Mivel a forradalmak ellenére a közigazgatás folyamatosan működött, gyorsan visszarázódott a korábbi kerékvágásba az élet. Ennek köszönhető, hogy Szatmárcsekén az újra működni kezdő csendőrség a faluban tevékenykedő két kommunistát rövid időre le is tartóztata. Mivel azonban nem követtek el semmilyen bűncselekményt, elengedték őket. (Egy későbbi csendőrségi vizsgálat „tapintatlannak” és „szabálytalannak” minősítette a letartóztatást.) A kommunárdok menekülése azonban gyorsabb volt, mint a románok bevonulása, így amíg ténylegesen megérkezett a megszálló hadsereg, maradt idő, hogy a beregszászi direktórium fegyvereseket küldjön az „ellenforradalom” leverésére. A megtámadott csendőrlaktanyában három embert lőttek agyon, egy negyediket elhurcoltak a faluból, akit végül felakasztottak. Az utóbb Püspökladányban kivégzett csendőrök a menekülés közben fosztogató, rablásba kezdő vörös katonákat lefegyverezték, letartóztattak. A tanulmányban idézett kézirat utóélete is érdekes. A szöveg kapcsán fél évszázaddal az események után, a szocialista rendszer fontosnak tartotta az ügy kivizsgálását. A kádári diktatúra elrendelte, hogy a kéziratban említett, ki nem végzett csendőröket fel kellett kutatni. A következő tanulmányban Bene János Nyíregyháza román megszállásának szomorú leltárát készíti el. A rendkívül adatgazdag, szinte önálló forrásértékkel bíró tanulmány részletesen elősorolja a város által elszenvedett károkat. 1919. április 27-én vonult be román hadsereg Nyíregyházára, és eleinte, mint a kommunista hatalom elűzői, nem is részesültek kifejezetten kedvezőtlen fogadtatásban. Nem kellett azonban sok idő, hogy kiderüljön, a román hadsereg elsődleges tevékenysége a megszállt területek módszeres kirablása lett. Nyíregyházán a román megszállás 10 és fél hónapja alatt több mint 54 millió korona értékű kár keletkezett, és nem mellékesen 8 ember esett áldozatul. A kötet zárásaként Cseh Géza a korábbi tanulmányokban már érintőlegesen (a vörös terror ellenhatásaként) előkerült fehérterror brutalitását mutatja be Szolnok példáján. A Tisza-parti városban szintén a román előrenyomulás változtatta meg a hatalmi viszonyokat. Május elején a visszavonuló Vörös Hadsereg nyomában egy jobbára katonatisztekből álló felkelőcsoport vette át a hatalmat, amely rögtön megszervezte a Fehér Gárdát. A kommün számára létfontosságú szolnoki hídfőt viszont május 3-án visszafoglalta a Vörös Hadsereg. A harcok után több fehérgárdistát, ellenforradalmárt a nyílt utcán [ 299 ]
