Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 2. szám - Szemle - Németh Tibor: "mások szegénységén segíthetni…" Ihász Lajos élete (1850–1908) (Hudi József)
<0 Szemle Acta Papensia XIII (2013) 1. szám mélyes kapcsolatok rekonstruálásához a Váli-napló mellett korabeli leveleket, Gyurátz Ferenc pápai evangélikus lelkész-püspök naplójegyzeteit szintén jól hasznosította. A protestáns sajtó egyhelyütt azt írta, hogy gyermeke nem lévén, egyházának élt — Németh Tibor jó stílusban megírt könyve bizonyítja, hogy az egyházi tisztségviselés és jótékonykodás csak egyik fejezete volt közéleti ténykedésének, hiszen fiatal korától részt vett a vármegyei politika formálásában, a társasági életben, kulturális és gazdasági egyletek szervezésében és vezetésében. Lőrintei, majd hathalmi kastélya a környék kaszinójaként működött. A helyi, vármegyei, egyházkerületi és országos közügyek egyaránt foglalkoztatták. Nemcsak mintagazda volt, aki a hazai és nemzetközi piacra termelt, hanem olyan gazdász, aki a vidék és az ország felemelkedését is fontosnak tartotta. Gazdálkodásáról rendszeresen beszámolt a szaklapoknak; hírlapi cikkeiben, felszólalásaiban a korszerű és hatékony gazdálkodás módszereit népszerűsítette. Rövid betegeskedés után, élete teljében, szív- és vesebajban hunyt el Lőrintén 1908. december 6-án. Hathalom pusztán, az 1869- ben használatba vett családi sírboltba temették. Jórészt a forrásadottságokkal (a családi és személyes iratok hiányával) magyarázható, hogy a monográfiája egyes fejezetei eltérő mélységűek. Keveset tudunk meg a felmenőkről, holott a vármegyei nemességi iratok lehetővé tették volna a leszármazási rend tisztázását és egy részletesebb leszármazási tábla elkészítését. A kutatás itt választ adhatott volna arra a kérdésre, hogy a család ezen ága mikor és mi módon (iskoláztatás, házassági stratégia, stb.) kezdett kiemelkedni a kisnemesség sorából. Csak annyi bizonyos, hogy Ihász Lajos dédapja bérlő (árendátor), nagyapja kisbirtokos volt Nagydémen, édesapja pedig képzett emberként már „emelkedő pályán” helyezhető el. Míg az életpálya egyes szakaszairól sokat megtudunk, a gazdaságról és a gazdálkodóról viszonylag kevés ismeretet szerezhetünk. A szerző a korabeli szóhasználatot átvéve, a hasonló nagyságú hathalmi és lőrintei gazdaságot is uradalomnak tekinti; a magyar agrártörténetben két, egyenként mintegy 2300 holdas nagyságú birtokot nem szokás uradalomnak nevezni. Nem ismerjük a birtok- igazgatás szervezetét, pedig az eredményes gazdálkodás fontos tényezőjének számít. Mivel a tulajdonos az egyházkerületi gyámpénztár világi elnökeként (1890-1899), zalai egyházmegyei felügyelőként (1891-1899), majd egyházkerületi főfelügyelőként (1899-1908), felsőházi tagként (1901-1908) sokat utazott, a birtokigazgatást másokra kellett bíznia. Az alkalmazott szakemberek közül csupán a gazdasági gyakornok került szóba — mint láttuk, nem a gazdálkodás kapcsán. Apósáról, Jókay Károlyról (1814-1902) tudjuk, hogy főborásza és szőlősgazdája volt. Erdőkerülője egy fotón tűnik fel 1903-ból. Az életrajzi és gazdálkodási fejezetekből megismerjük a nagybirtokosi életkörülményeket: a kúria átalakításával kialakított lőrintei kastélyt és a [ 294 ]
