Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 2. szám - Újraolvasó - Pongrácz József: A pápai kollégium női pártfogói
^ Újraolvasó ^ Acta Papensia XIII (2013) 2. SZÁM ség is volt bizonyos fokú tömörítésre, szelektálásra. Az ismeretterjesztő előadás műfaji keretei nem is engedtek volna részletesebb áttekintést. Lendületes előadásának nyomtatott szövege ma is tanulságos. Reméljük, Írása ösztönzőleg hat a női jótékonykodás történetének további kutatására. (~ H. J.) ■kick ível most a Pápai Református Nőegylet6 estélyén a főiskolai köztartás helyiségében vagyunk együtt, alkalmasnak találtam, hogy ■bemutassam négy évszázadból összeszedve, díszes virágcsokorba ’kötve mindazoknak a nőknek a neveit, akik ennek a kollégiumnak évszázadok folyamán kegyes dajkáiéi, az intézménynek, tanároknak, diákoknak segítői, támogatói voltak. A mi kollégiumunk nem rendelkezett fejedelmi pártfogókkal, a főnemességből is, eltekintve a XVI. századot, kevesen támogatták; Dunántúl7 a középnemesség volt az, amely leginkább érezte egy ily iskola fennállásának szükségét és ez az osztály volt az, amely anyagi helyzeténél és műveltségénél fogva is tettekkel mutathatta meg pártolását. De a középnemesség asszonyai mellett szép számmal voltak egyszerű iparosok, kisbirtokosok is, akik örömmel emlékeztek meg hol életükben, hol meg végrendeletükben a főiskola szükségleteiről. A XVI. századból az adatok elpusztulása, vagy lappangása következtében csak Enyingi Török Bálint” feleségének, Pemflinger Márk gróf leányának, Katalinnak, a „lutheránus nőoroszlánnak” a nevét említjük, aki mint igazi nagyasszony, férje török fogsága alatt nagy szeretettel kezelte a pápai schola 6 Az egyházközség-történet szerint a belmissziói intézmények közül „legrégebbi az 1897- ben alakult Nőegylet.” TÓTH 1941. 280. A Pápai Ev. Ref. Nőegylet - későbbi nevén Pápai Református Nőegylet - Kiss Gábor lelkész kezdeményezésére, a református szegény gyermekek ruházattal és taneszközökkel való ellátására, a szegény családok támogatására alakult meg 1897. január 6-án. Elnökké Sebestyén Gábornét, alelnökké Saáry Lajosnét és Kis Ernőnét, titkárrá és jegyzővé Faragó Jánost választották. Az egyesület 1897-ben 30 alapító, 183 rendes, 49 pártoló, vagyis összesen 262 taggal működött, 1286 forint 74 krajcár bevételből gazdálkodott. - Ev. ref. nőegylet. = PL 24 (1897) 6. sz. (február 7.) 6., Nőegyleti közgyűlés. - Uo. 25 (1898) 13. sz. (március 27.) 4-5. 7 értsd: Dunántúlon 7 Enyingi Török Bálint 1535-től, Thurzó Elek nádor halála után lett Pápa földesura. Fia, Török Ferenc, majd unokája, Török István is a reformációt támogatta. TRÓCSÁNY11981. 8., 12. Az 1535-ös adománylevelet kommentárral közli: Petrik 2010. 64-66. [ 277 ]
