Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 2. szám - Forrásközlés - Hudi József: Voyta Adolf visszaemlékezései IV. (befejezés)
<#■ Forrásközlés #> Acta Papensia XIII (2013) 1. SZÁM [1888-ban]141 Komáromban volt dolgom. Wirthl Jóskánál, Luizám unoka- testvérénél szálltam [meg], mint mindig. Másnap, vasárnap, reggeli után azt mondta: — Benézek a hivatalba, nem jött-e posta. — Nekem nincs most dolgom — mondám — elmegyek veled, legalább meglátom a hivatali helyiségedet. A Duna-szabályozási mérnöki hivatal, melyben ő, mint szabályozási főmérnök volt az úr. Tehát kapott postát, és azt forgatta. Azt mondtam neki: — Végezd a dolgodat, én addig kint várok. Nyár közepe és igen szép meleg idő volt. Amint sétálok az utcán, a távolból láttam egy fehér szakállas urat egy másik, de fiatalabb úrral felém jönni, de az utca közepén. Amint elhaladtak mellettem, hallottam, hogy franciául beszéltek. Visszafordulok, látom, hogy azok abba a házba mentek, ahol a Wirthl Jóska hivatala van. Én kíváncsiságból utánuk loholtam, s mikor a kapuszínbe bementem, a Jóska ajtaját tárva-nyitva találtam, és bent a két idegen urat, kik közül az egyik — a fehér szakállú — magyarul beszélt Jóskával, és felváltva franciául a társával. Én az ajtóban megálltam és hallgattam. Az öreg észrevette, hogy az ajtóban valaki hallgatódzik, felém néz és valamit mondott Jóskának. Nyilván kérdezte, nem-e egy idegen hallgatózik. Jóska fen[n]hangon felelte neki: — Ez az úr a sógorom, Voyta építész Pápáról. — A fehér szakállas úr örvendve felém jön, kezét nyújtja, mondván: — Hisz mi régi ismerősök vagyunk! Akkor vettem észre, hogy hiszen ez Klapka tábornok úr! Nem csoda, 10 év óta nem láttuk egymást, az utcán sem ő, sem én nem ismertük volna fel egymást. Az urak végeztek és mind a négyen együtt mentünk a város felé. Klapka azt mondta: — Én azóta, hogy 1849 s[z]eptember végén a várat feladtam, nem voltam Komáromban. Kiváncsi volnék142 a vár belsejét látni. — Ha tetszik, tábornok úr, arra mehetünk. szolgált. Századát rohamra vezetette, miközben orosz sortűz végzett vele. Édesanyja, özv. Esterházy Móricné sz. Stockau Paula és felesége, gr. Andrássy Ilona gyászolta. Július 6-án a gannai családi kriptába helyezték örök nyugalomra. - Gr. Esterházy Pál. PL 42 (1915) 27. sz. (július 4. 1-2. 141 ceruzás széljegyzet: 1888 142 A kéziratban ezután: látni, töröltük. [ 248 ]
