Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 2. szám - Forrásközlés - Hudi József: Voyta Adolf visszaemlékezései IV. (befejezés)
Forrásközlés Acta Papensia XIII (2013) 1. szám — Tudom, de azt is tudom, hogy oktalanul csinálják, mert az a hely szűk is, és eldugott. Oda haszontalanul rém [sok] pénzt fektetnek bele, kérdés, nem bukhatnak-e meg. Az én tervem a somogyi partra vonatkozott. Még ezen [1888.] év folyamán levelet kaptam Saint-Genoisx° gróftól, a tatai és pápai uradalmak főigazgatóságától, melyben hivatkozott arra, hogy Pápán létében megtudta, hogy a pápai erdőségekben én a selejt fát mészégetésével értékesítem. A tatai uradalomban is az az eset, és ő is szívesen adná oda nekem hasonló feltételek mellett a mészégetési jogot. De csak nekem, mert a tulajdonos nagyon kényes a szép vadállományára, azért közönséges üzletembernek nem adnának jogot, azonban nekem, mivel úgy hallja, hogy a grófi család minden tagja nagy bizalommal van irántam, én feltétlenül megkaphatom, ha erre vállalkozni akarok. Hogy akarok-e? De akarok ám, hisz ez egy aranybánya! Budapestre csak élesdi mész jön. Élesd*1 a Királyhágón van, ahol Zichy Jenő grófnak nagy erdei vannak, tehát igen olcsó a fa, és mivel messze van a fővárostól, igen drága a vasúti fuvarbér, míg a tatai uradalom szári*2 erdősége a vasútállomás közelében van, a fa drágább azonban. A rövid vasúti út Budapestig igen csekély. Tehát nyilvános,* 5 hogy az élesdiekkel igen jól tudok versenyezni. Megkötöttem a szerződést és berendezkedtem. Az erdőben építettem egy kis kétszobás és konyhás faházat irodának, és az üzletfelügyelő lakásának. Építettem 4 nagy kemencét és belekezdtünk az égetésbe. Hogy mindennap 2 waggon meszet be lehessen szállítani az állomásra, 5 szekeret 10 lóval és kocsissal állítottam be, mert minden falu me[s]sze [volt] ettől a helytől, így kellett tennem. Atyám elhatározta magát, hogy vi[s]szalép a város[tól] és a részvénytársaság [tói], vagyis minden tevékenységtől, mert fáradt. El tudná még vinni egykét évvel tovább, de helyet akar adni más arra való egyéneknek. Tehát elbúho Gróf Esterházy Móric Veszprém megyei főispán 1886 júniusától bízta meg távoli rokonát, gróf Saint-Genoist összes uradalmai jószágigazgatói teendőinek ellátásával. - Egy gyalázatos tett. = PL 13 (1886) 30. sz. (július 25.) 119-120. 81 Élesd mezőváros Bihar megyében, az Erdélyi-szigethegység északi peremén, a Rév- báródi medencében, a Sebes Körös jobb partján fekszik, ma Romániához tartozik. 1890-ben Élesd Bihar vármegye élesdi járásához tartozott, a településen 292 házban 1739 magyar lakos élt, akiknek többsége református volt. JEKELFALUSSY 1892. 1091. 82 Szár - a kéziratban Szaár - község a tatai uradalomhoz tartozott, ma Fejér megyében található. 1890-ben Fejér vármegye váli járásához tartozó katolikus nemzetiségi község 241 lakóházzal, 1424 lakosából 1184 német anyanyelvű volt. JEKELFALUSSY 1892.179., 1545. 81 értsd: nyilvánvaló [ 233 ]
