Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 2. szám - Forrásközlés - Hudi József: Voyta Adolf visszaemlékezései IV. (befejezés)
<#■ Forrásközlés íj^ Acta Papensia XIII (2013) 1. szám Luiza unokanővérét annyira szerette, hogy hozzá verseket írt, neve napján mindig valami tárggyal kedveskedett. Emléklapokat egy szép chatuillba18 zárta, [s] küldte hozzája. És mi lett belőle, amint boltos lett? Pénzember, semmi egyéb.19 A nagynénje, Hets Jánosné, midőn férje betegeskedni kezdett, nagyobbik leányát, Gizellát összeházasította ezzel a kereskedővel. Tehát unokafivért az unoka leányával és az lett belőle, hogy pár év múlva meghalt, hagyván utána egy kis Gyöngyike nevű leánykát. Hogy valakinek fogalma legyen, hogy mire képes egy kereskedő, [elmondom, hogy] pont hat hét múlva20 elvette a volt sógorának özvegyét! Tehát a gyász nem volt valami mély. Hets János meghalt, helyette ez az új [tulajdonos] vitte az üzletet Győrött, és szerzett néhány év alatt már 56.000 forintot. Ezt tőle hallottam. Ez az ember tudja, hogy megszakítottunk a győri Hets céggel minden ö[s]szeköttetést 1878-ban. Azonban, dacára annak, hogy ezen 8 év alatt nekünk a[n]nyi kárt tett azzal, hogy Hets Pista unokaöccsével összejáratta uradalmainkat üzletel- halászás céljából, tehát a mi kárunkra. Kérdem, ki hiszi el, hogy ez a kereskedő a nagynénje iránti emlékből, a végtisztesség megadása céljából jött el a temetésre? Most figyeljetek! A temetés napján ebédre megjött, és ebéd előtt még gyásza jeléül megtekintette a feldíszített koporsót. Aztán ebéd után kiállt a folyosóra, letekintett az urvarra, egyszer csak megindul, és hátra megy, végignézi a pajtákat és raktárakat, hogy me[n]nyi áru van ott, vi[s]szajövet találkozik velem a folyóson. Azt mondja nekem: — Hát rendelkezésedre állunk. Rendelhetsz nálunk árut. Meg kellett fogadnom, [hogy] ki ne dobjam. Azt mondtam neki: — Elég volt, nekünk nem kell az árutok! Ezzel végeztünk, mert ezen alakot többé nem láttuk. Agyonzabálta magát, mozgást nem tett. Egész mozgása a lakás és a mellette levő irodáig terjedt, s úgy meghízott, hogy a pénzeszsákot a guta ütötte meg és vége. Leánya felnőtt, szép leány lett és derék, jó férjet kapott, ami nagy szerencse! A kereskedő előttem az utolsó ember a világon, az nem ismer szentebb dolgot, mint az aranyborjút! 6. sz. (február 7.) 22., A győri esküdtszék. = PK 1 (1892) 11. sz. (december 11.) 2-3., Adakozás a győri ev. ref. templomra. = DPL 9 (1898) 40. sz. (október 2.) 652-653., az adófizetői jegyzékről: SZAKÁL 2002. 423-430. 18 chatouille (francia) = díszes skatulya 19 A kéziratban: egyébb, javítottuk. 20 A kéziratban: alatt, javítottuk. [ 218 ]
