Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Forrásközlés - Hudi József: Voyta Adolf visszaemlékezései
FORRÁSKÖZLÉS Acta Papensia XI (2011) 1-2. A személyes élményanyagban tükröződik a forradalmi változás: a rendi Magyarország fölbomlása, a polgári viszonyok kialakulása és megszilárdulása, amely komoly kihívást jelentett egyénnek és közösségnek. Hősünk a tőkés viszonyokhoz összességében sikeresen alkalmazkodó konzervatív szemléletű kisvárosi polgár típusát testesíti meg. A visszaemlékezésből kitűnik, hogy Voyta határozottan osztrák- és németellenes, a magyar nemzeti függetlenség elkötelezett híve (a kiegyezés elutasítója), az angol kultúra (különösen az angol építészet és műszaki alkotások) csodálója. A hagyományos polgári éthosz híveként elítélte a kapitalista vállalkozók (főként zsidók) mohóságát és „erkölcstelenségét”. Míg a pápai szabadkőművesek többsége ragaszkodott a vallási hagyományokhoz, és erősen kötődött saját vallási közösségéhez, addig Voytáról ugyanezt nem mondhatjuk el. Bár formailag betartotta a vallási előírásokat, sehol sem írt arról, hogy katolikus vallását rendszeresen gyakorolná, s a plébánia törekvéseit támogatná.36 Feltehetőleg lanyha vallásosság vagy inkább vallási közönyösség jellemezte. Visszaemlékezéséből keveset tudunk meg családja múltjáról, belső életéről, ahogy saját érzelmi világát sem tárja elénk. Magatartása távolságtartó, stílusa tárgyilagos, nyelvi fordulatai helyenként idegenszerűek (németesek), magyartalanok. Összhatásában mégis érzékletesen képes fölidézni számunkra a kort, amelyben élt, s amelynek nem jelentéktelen figurája volt. Voyta egyenletes, lendületes kézírással vetette papírra önéletírását, melyet ritkán javított. A szöveg átírásakor a mai olvasó igényeit vettük figyelembe: az egyéni helyesírási sajátosságokat megtartottuk, a mondatokat a mai helyesírás szerint tagoltuk, a magánhangzókat is aszerint írtuk. Az idegen eredetű szavak átírásakor Voyta régies (latinos) írásmódja helyett a mai változatot alkalmaztuk (gymnasium - gimnázium, polytechnikum - politechnikum). A dátumok írásakor latinos hónap-elnevezéseket használt, mi a mai gyakorlatot követtük. A régies, katolikus helyesírást tükröző írásmódjától is eltekintettünk (czéh - céh, tanoncz - tanonc, Czel - Cell, Marczaltő - Marcaltő, Répczelak - Répcelak). A különírás-egybeírás kérdésében szintén a mai helyesírást vettük alapul - nála a különírás a gyakori, olyannyira, hogy sok esetben még a ragokat is külön írta az adott szótól. Egyéni helyesírást tükröző szavait (gabna = gabona, hoszu = hosszú, ahoz = ahhoz, bennt = bent, egyébb = egyéb, fenntmarad= fentmarad, 36 A másik oldalról ezt látszik igazolni, hogy a kegyes alapítványokkal, jótékonykodással is foglalkozó plébániatörténetben hiába keressük a Voyta nevet. Vö. KISS 1908. 91
