Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Műhely - Rajnai Edit: A színi kerületi rendszer kialakulása Magyarországon (1879–1905)
MŰHELY Acta Papensia XI (2011) 1-2. közül kerül ki, de magának a vándorszínjátszásnak a létezése arról árulkodik, hogy a települések terhelhetősége különböző volt, emellett koronként és tájegységekként változott. A különbségek mellett azonban a helységeket összekapcsoló színtársulati útvonalak típusait is szeretnénk bemutatni, és emellett azt a folyamatot is, ahogy mindezek a XX. század elejére a települések és a színtársulatok által egyaránt elfogadott, megegyezésen alapuló rendszerré szerveződtek. A színi kerületi rendszer kialakulásának vizsgálatánál nem lehet megkerülni azt a tényt sem, hogy kialakulása együtt zajlott a színészet professzionalizációjával, így a kettő egymásra gyakorolt hatására is érdemes figyelni. A SZÍNI KERÜLETI RENDSZER ELŐZMÉNYEI A XIX. században a színjátszással kapcsolatban az egyik legtöbbet emlegetett fogalom az „állandó színjátszás” fogalma volt. Az állandósítás több évadon keresztül, több hónapig tartó játszást - folyamatos színházi ellátást - jelentett (jelent) egy településen. Az állandó színjátszás fogalmát a magyar színészet szempontjából ez és a színügyről való közösségi gondoskodás együtt jelentették. Kialakulásának követésekor Kerényi Ferencnek abból az elemzéséből indultunk ki, melyet a magyarországi színészetnek a XIX. század eső felében együtt élő, kétféle rendszeréről, a vármegyék támogatta állandósítási kísérletekről és a vállalkozásként működő vándortársulatokról adott.2 A színi kerületek eszméje a reformkorban született, az elsőt, a dunántúli körzetet Vas, Zala, Sopron, Győr, Veszprém és Somogy vármegyék összefogása tartotta fenn 1828 és 1834 között.3 A XIX. századon végighúzódó színi kerületi gondolat alakulását, a városok és a színjátszás viszonyának bemutatását így a század első évtizedeire való visszatekintéssel kell kezdeni. A magyar nyelvű hivatásos színjátszást a művelődési és szórakoztató feladatokon kívül megszületésétől, a XVIII. század végétől kezdve kísérte a magyar nyelv terjesztésének, művelésének kötelezettsége. Ez sokféle társadalmi csoport támogatását szerezte meg számára, de ténylegesen kevéssé teremtett helyi színházi közönséget. A településeken tömörülő fizetőképes kereslet hí2 KERÉNYI 1990., 1990a., 1990b. A Székely György főszerkesztésével 1990-ben megjelent Magyar színháztörténet 1790-1873 című kötet Kerényi Ferenc által írt fejezeteinek - két alfeje- zet (II.—IV. fejezet) kivételével - egyik szervező elve a vándorszínészet különböző szintjeinek elemzése. 3 KERÉNYI 1990a. 162-167. 2 <6*
