Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 3-4. szám - Szemle - Völgyesi Orsolya: Írók, szerepek, stratégiák (Hudi József)
SZEMLE Acta Papensia XI (2011) 3-4. adószedés miatt kibontakozó 1822-23. évi megyei ellenállás idején az író a passzív szemlélő és értelmező szerepét választotta és a zempléni és országos eseményeket abból a szempontból ítélte meg, hogy hogyan viselkednek a résztvevők, mennyire képesek a veszélyeztetett helyzetben lévők személyiségük integritását megőrizni. A vármegyei közgyűléseken rendszeresen résztvevő Kazinczy a megye politikai eseményeiről is határozott véleményt formált. Ezt tanúsítja a szerző másik tanulmánya ( Etika és politika. Kazinczy és az 1827-es Zemplén vármegyei tisztújítás). A hivatalos álláspont szerint az 1827 októberében megtartott Zemplén megyei tisztújításon a leitatott református „botskoros nemesek” okoztak botrányt. Kazinczy azonban másként ítélte meg az eseményeket. Leveleiben és feljegyzéseiben rámutatott arra, hogy különböző érdekcsoportok csaptak össze, melyek egyaránt felelősek voltak a történtekért. A költő a jó politikustól (vármegyei hivatalnoktól, országgyűlési követtel) a megfelelő képzettség, rátermettség mellett erkölcsi tisztaságot, a köz önzetlen szolgálatát, az indulatok és ellentétek feloldását várta. Éppen ezért elítélte a törvénytelen és erőszakos eszközök alkalmazását. A szavazó kisnemesek korrumpálása - miként erre újabban Soós István rámutatott - a visszaélések meggátlá- sára bevezetett 1819-es választási reform (a fejenkénti szavazás bevezetése) után még nagyobb lendületet vett. A reformkor meghatározó írójának-költőjének, Kölcsey Ferencnek az 1832-36. évi szerepvállalásának három egymással szorosan összefüggő, egymást részben átfedő tanulmányt is szentelt. (Ezekből a szerkesztés során a szövegszerű ismétlődéseket nem ártott volna kiiktatni.) Az egyikben (Egy költő a rendi országgyűlésen) politikusi kapcsolatrendszerét, a másikban (Kölcsey és a magyar nyelv ügye az 1832-36-os országgyűlésen) a magyar nyelv ügyéhez, a harmadikban (Kölcsey és az ötödik vallásbeli üzenet keletkezése az 1832-36-os országgyűlésen) a felekezeti kérdéshez való viszonyát tárgyalta. A szerző választása nem volt véletlen, hiszen a költő országgyűlési naplójának sajtó alá rendezőjeként egészen közelről megismerhette nézeteit és működését. A dolgozatokból kitűnik, hogy a 42 évesen megválasztott szatmári követ kezdettől részt vett az ellenzéki konferenciákon, szót emelt a Partium visszacsatolása, Magyarország és Erdély uniója és a magyar nyelv ügye mellett. Megválasztott kerületi jegyzőként az akadémiai helyesírási normákat képviselte az általa megfogalmazott iratokban és felszólalásokban, melyek inkább esztétikai szépségükkel hatottak. Politikai felhasználhatóságukat többen megkérdőjelezték. Az író pozsonyi tartózkodása alatt nemcsak Deák Ferenc, Novák Antal lett közeli barátja, az ifjú nemzedék körében is különleges tisztelet övezte. Az 1848-as nemzedékre különösen nagy hatást gyakorolt. 1831 őszétől nála jog- gyakornokoskodott Szalay László, pozsonyi országgyűlési szállásán rendsze^ 286 «6*
