Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 3-4. szám - Forrásközlés - Hudi József: Voyta Adolf visszaemlékezései II. (folytatás)
FORRÁSKÖZLÉS Acta Papensia XI (2011) 3-4. abban nevét, családi állapotát, jelen lakását, és a célt meg kellett írnia, hogy mi célból akar pápai lakos lenni. Erre azért volt szükség, hogy ne minden megbízhatatlan elem jusson be, de olyan sem, aki mást - mondjuk, például egy fűszerkereskedést - akar folytatni. Ha a tanács úgy találja, hogy Pápának elég annyi, amennyi van, azok tisztességesen megélnek, semmi szükség nincs arra, hogy egy idegen betolakodjék ezeknek a keresetét rontani. Azonban ha egy vidéki család, aki gyermekeit iskoláztatni akarja, azt befogadják. Ezekkel jellemeztem a régi viszonyokat, de még megjegyezve, hogy ha a mesterlegény meg akar telepedni és családot alkotni, annak remekelni kell. A céhmester eziránt intézkedik, a céh megállapítja a napot, amikor a céhgyűlés előtt meg kell jelennie a segédnek.85 Ott közlik vele a remek munkát, és azt is, hogy melyik mesternél kell azt a többi mesterek felügyelete alatt végezni. Ha kész, megbírálják, és ha sikerült, akkor mesterré teszik, azaz, hogy ő a maga kezére dolgozhat, inasokat, legényeket tarthat, mivel a céhbe beveszik. Most áttérek az 1864. áprilisi császári pátensre. A céhek, mint a mai korban nem való intézmények, eltörültetnek, és az ipar teljes szabadsága elrendeltetik, azaz bárki vállalkozhatik minden iparra anélkül, hogy abban gyakorlott volna, kivétetnek azonban oly vál[l]alatok, amelyekhez a képesség köve- teltetik, példának okáért olyanok, ahol életbiztosság megköveteltetik, mint példának okáért az építésben, ha valaki, akinek erre képessége nincs, csak úgy vállalhat építkezést, ha megnevez egy építészt, aki az építkezésért teljes felelősséget vállal. Mindenki nyithat boltot, kereskedhetik mindennel anélkül, hogy kérdezhetné valaki, hogy ért-e hozzá. Ezzel eljutottam oda, hogy lássuk, hogy a mi jó és megszokott épületfa- kereskedésünknek a pátens beharangozott. Ez nem egyszerre változott meg, hanem évről évre ro[s]szabb lett, mivel a felszabadított zsidók az épületfa- kereskedésnek is nekiestek, úgy hogy az első évben kettő, azután kicsinyenként hatan, nyolcán is belefogtak. Ezek egymás közt vetélkedtek, az árakat úgy lenyomták, hogy alig hogy nekik is valami hasznot hozott. Különösen a falusi zsidók, ezek mind tartottak épületfát és ha valahol a falukon tűz volt, egyszerre egy pár tucat zsidó jelent meg úgynevezett faragóval, vagyis áccsal. Tülekedtek, hogy megbízáshoz jussanak, elvették az égett fél biztosító levelét azzal, hogy nem kell neki semmit sem fizetni, megépítik neki a házát, aztán majd a biztosító társulat kifizeti. Most lehet elképzelni, hogy ilyen körülmé85 helyesen: legénynek 251
