Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 3-4. szám - Műhely - Karlinszky Balázs: A balatonfűzfői római katolikus egyházközségek a két világháború között
MŰHELY Acta Papensia XI (2011) 3-4. 1919-1920-as köztörténeti események traumáját követően átalakult. Egyház- község jött létre kezdetben a már létező szomszédos plébániákon, így Vörös- berényben és Balatonkenesén, majd a település folyamatos benépesülése kapcsán Fűzfőfürdőn (későbbi nevén Fűzfő-fürdőtelepen, majd Balatonfűzfőn) és Fűzfőgyártelepen (röviden: Gyártelepen). Később, 1935-ben Gyártelep önálló lelkészség lett, 1940-ben pedig plébániai rangot kapott.4 Fűzfőfürdő kezdetben Fűzfőgyártelep fíliája volt, majd Balatonfűzfő néven 1942-ben lett helyi lelkészség, s a második világháborút követően 1946. január elsejével emelkedett önálló plébánia rangjára.5 Jelen előadás elsősorban a fűzfőfürdői egyházközség életére kíván fókuszálni, bár tudjuk, hogy a gyártelepi lelkészség, majd plébánia élete sok esetben nem választható el tőle. A TELEPÜLÉSEK LÉTREJÖTTE A mai község területén a XX. századot megelőzően több település és puszta terült el, amelyek több politikai község határába tartoztak. így például Vörösberény - ma Balatonalmádi része Balatonkenese, Litér és Papkeszi területén jött létre a mai település-konglomerátum. A fejlődést két erő mozgatta. Az 1914-ben Mosonmagyaróvárott létrehozott közös, császári és királyi katonai lőporgyár esetében a trianoni békediktátum által meghúzott új országhatárok közelsége miatt indokolt lett az üzemnek az ország belsejébe történő költöztetése. Több egyeztetést követően végül a Vörösberény és Litér községek területén lévő Fűzfő került kiválasztásra. Az üzemben az 1923-1924-ben meginduló építkezéseket követően 1927-ben indult meg a termelés. A telep, és ehhez 4 A „(helyi) lelkészség” (curatia) és „plébánia” (paroecia vagy parochia) megkülönböztetése az 1930-as évek veszprémi egyházmegyei gyakorlatában következetes. Az 1923-as veszprémi egyházmegyei zsinat rendelkezése szerint a „plébánosokéval egyenlő jogokkal és kötelességekkel bírnak a kuráciák (sic!) (önálló, de jogilag nem teljesen szervezett plébániák) lelkészei, azzal a különbséggel, hogy rájuk az egyházi törvénykönyvnek De parochis amovibilibus szóló rendelkezései vonatkoznak”. (Egyházmegyei határozatok és törvények. Veszprém, 1923. 48.§ 2.) Az 1917-es CIC 1427. kánonja értelmében egyházi hivatal felosztása kánoni okból akkor történhet, ha egy plébánia híveinek száma nagy (2.§). Ha a püspök elegendő javadalmat az új állás (officium) ellátására biztosítani nem tud, akkor a régi anyaegyház jövedelmeinek egy részét felhasználhatja ebből a célból (3.§). (BÁNK i960. 579.) Az ilyen módon kinevezett lelkészeket a püspök elmozdíthatja, visszahívhatja, akár a missziós területeken dolgozó vagy szerzetesplébánosokat (2157. kánon.) Vö. BÁNK 1962. 631. - A lelkészségek jogállására vonatkozóan köszönöm dr. Gárdonyi Máté egyháztörténész szíves segítségét. 5 NÉVTÁR 1975.135-136. % 204 95*
