Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Szemle - Kis Péter: A királyi szolgálónépi szervezet a 13–14. században (Petrik Iván)
Szemle KIS Péter: A királyi szolgálónépi szervezet a 13-14. században. Szeged, 2010. 228 p. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 25.) 2010-ben a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 25. darabjaként régóta várt, a királyi szolgálónépi szervezet XIII-XIV. századi történetét feldolgozó monográfia jelent meg Kis Péter tollából. A téma számos megközelítésben közvetlenül érinti Pápának és környékének történetét, ezért a kötet felépítésének, legfontosabb eredményeinek ismertetése után, részletesen kitérünk városunra vonatkozó megállapításaira. A királyi szolgálónépek olyan speciális szolgáltatásokkal tartozó, szolgaállapotú, de önállóan gazdálkodó rétege volt a (kora) középkori magyar társadalomnak, amely nem a vármegye szervezethez, hanem a szintén Szent István által létrehozott udvari szervezethez tartozott. A királyi szolgálónépek problematikája régóta foglalkoztatta a kutatást. A szolgálónépi rendszer kialakulásával, más birtoktípusokkal való kapcsolatáról, valamint társadalom- történeti megközelítésben is sok fontos eredmény született. Történetüket érintette az államszervezéssel foglalkozó irodalom, de a jogilag egységes jobbágyság kialakulására vonatkozó kutatás is. A szervezet egészére vonatkozó intézménytörténeti feldolgozás azonban mindeddig váratott magára. A kötet a historiográfiai bevezetés után két nagy tematikus egységre oszlik. Az első részben a szolgálónépi szervezet igazgatását, annak fejlődését, változásait mutatja be a szerző, a másik tematikus egységben a szolgálónépi birtokok eladományozása és visszaszerzésükre tett kísérletek nyomán a magyar királyok ezzel kapcsolatos (birtok)politikáját dolgozza fel. Mindkét tematikus egységről elmondható, hogy a korábbi szakirodalom szintetizáló feldolgozására alapozva az okleveles forrásanyag minuciózus feltárásának eredményeként fontos új megállapításokkal mélyíti el ismereteinket. Egyetlen (igen halovány) kritikai megjegyzésünket itt, az ismertető elején szeretnénk megtenni. A bevezető fejezetben szívesen láttunk volna egy az általános terminológiai problémákra reflektáló rövid részt (esetleg lábjegyzetet). A kötetet végigolvasva például világos az udvari szolgálónép, udvari nép, szolgáló nép stb. terminusok rokon értelműsége, de ha társadalmi csoportok megnevezésekor egyes kategóriákra több elnevezést is használunk, érdemes az elején tisztázni ezt, még ha az azonosságuk evidenciának is tűnik. Másrészről magát a szolgá
