Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Műhely - Rajnai Edit: A színi kerületi rendszer kialakulása Magyarországon (1879–1905)
színtársulat eltérő típusú országjárásának ritmusa nem harmonizált sem egymással, sem a települések társulatfogadási ritmusával. A körzetben egy helység télen (Hódmezővásárhely), két helység (Makó, Szentes) nyár elején foglalt volt, és valószínű, ahogy sok más település, az említettek is nehezen tűrték az egymást szorosan, pár napi vagy heti eltéréssel követő társulatlátogatásokat. A központosított útvonalakon elhelyezkedő települések látogatottsági gyakorisága alapján az állomások tömegéből kiválnak az 1860-1880-as években a nagytársulatok által legszívesebben felkeresett települések. Az 1869. évi foglalkozási statisztika alapján a visszakanyarodó útvonalak kedvelt nyári állomásairól jellemző kép alkotható. Különösen az értelmiségi keresetből élők és az iparban-kereskedelemben foglalkoztatottak együttes száma mutatja, hogy a színigazgatók a lehetséges jegyváltók tömegét és a színház iránt különösen és rendszeresen érdeklődőket együtt keresték, mert a nagyobb társulatok bizonyos népességszám alatti településekre nem szívesen mentek. A gyakran kiválasztott állomások közül 1869-ben Hódmezővásárhely az első (49.153 lakos), legkisebben, Kézdivásárhelyen 4.566-an laktak (a két településen ekkor az értelmiségi keresetűek és az ipari-kereskedelmi népesség együttes száma 3.234 és 1.380 volt). A központosított útvonalak legalább olyan erősen szólnak magukról a színházi városokról, mint nyári állomásaikról. Kecskemét és Szabadka ritkán vonzotta vissza a színigazgatókat, ez színházi központként való működésük bizonytalanságát jelzi. A színházi városok többségét a régiójukban kínálkozó településekből ösz- szefűzött majdnem-körzetek jellemezték. Győré és Székesfehérváré volt Eszak-Dunántúl (Szombathelyt és Pápát mindkét város színigazgatói szívesen felkeresték). A pécsiek a Dél-Dunántúlon jártak (de elmentek Veszprémbe is). Északkelet-Magyarországon Miskolc, Kassa és Szatmár osztozott (Ungvár és Nagykároly volt a közösen is használt állomás). A Szegedről kirajzók Csong- rád, Békés és Csanád megyékben találtak nyári játszóhelyet. A választások gyakorisága kiemelkedően erős vonzást csak Győr körül mutat. Ezt a fajta színházi központ - nyári állomás kapcsolatot egy, népességének számával és lakóinak színházi-kulturális igényével a környezetéből kiemelkedő kőszínházas város teremti meg. Abban a pillanatban, ahogy a három feltétel - a téli játszóhely, a népességkoncentráció és egy polgárosultabb társadalomszerkezet - közül bármelyik hiányzott vagy nem volt elég erős, a telepüMŰHELY Acta Papensia XI (2011) 1-2. 9 <6*
