Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 3-4. szám - Szemle - Győri Tanulmányok 30/2010; 31/2010 (Hudi József)
SZEMLE Acta Papensia X (2010) 3-4. Dr. Dominkovits Péter a gamizonváros típusát képviselő Sopron fejlődését három jogi végzettségű polgármester: Finck János, Gebhardt József és Töpler Kálmán polgármesteri működésének elemzésével vázolta fel. Finck katolikus volt, utódai a kora újkortól meghatározó evangélikus hivatali elithez tartoztak, de mindhárman a német kultúrájú polgársághoz kötődtek. Finck János (1883-1895) a vízvezetékhálózat, kórház, új városháza, laktanya építtetője, s a filoxéravész elleni küzdelem egyik irányítója, akinek polgármestersége idején jelentősen nőtt a város adósságállománya. A belügyminisztérium által elleni indított fegyelmi vizsgálat felelősségét nem állapította meg, de nyugdíjazásához vezetett. Gebhardt József (1895-1901) polgármesterre hárult a megkezdett beruházások befejezése és a város pénzügyeinek rendezése. Ez utóbbi téren érdeme, hogy a sok kis hitelt egy nagy, 50 év futamidejű hitellel váltotta ki, amelynek eredményeként csökkenteni tudta a városi pótadó mértékét. Hivatali karrierjét a város értékpapírjait kezelő Soproni Építő- és Földhitelbank csődje vágta ketté. A pénzügyi konszolidáció Töpler Kálmán (1902-1918) polgármestersége alatt következett be. Töpler idején fejeződött be a vízvezeték-hálózat, a Károly laktanya építése, ekkor létesült a villamosmű, a vasöntöde, a Hass-féle gyár, a Postapalota, az Erzsébet kórház és a tűzoltólaktanya. Dr. Márfi Attila Pécs kiegyezés-kori kulturális életéről adott plasztikus képet. Áttekintette az iskolahálózat, a zenei élet, a nyomdászat és sajtó fejlődését, a szórakozás és szabadidő-eltöltés fórumait (színházat, kávéházat és mozit). Rávilágított arra, hogy a mozikat kezdetben kávéházakban, vendéglátó helyeken működtették. Megjelenésük idején sokan a színház csődjétől tartottak, de hamarosan kiderült, hogy a két műfaj egymásra van utalva: a játékfilmek a színészeknek is újabb munkalehetőséget jelentenek. Az előadó külön fejezetet szentelt az egyesületeknek, amelyek újabb virágkorukat élték ebben a korban. A közel 200 egyesület működése az élet szinte minden területére kiterjedt, s a polgári demokrácia kiteljesedését mozdította elő. Közülük mintegy 80 kulturális célokat szolgált. Olvasókörök, közművelődési egyletek, dalárdák, társaskörök, sport- és turisztikai egyesületek, oktatási társulatok tucatjai jöttek létre a polgári értékrend jegyében. Az áttekintés végén arra a következtetésre jut, hogy „a dualizmus alatt kialakult kulturális intézményrendszer még ma is fontos része kulturális életünknek.” Összességében megállapítható, hogy a Győri Tanulmányok két újabb száma nemcsak Zechmeister Károly polgármesterről emlékezett meg méltó módon, hanem a kiegyezés korára, a dunántúli városhálózat szerves kapcsolat- rendszerére is ráirányította a figyelmet. Remélem, a történeti kutatások az évforduló elmúltával is tovább folynak, hiszen még nagyon sok kutatásra van szükség ahhoz, hogy Győr város korszerű kiegyezés kori monográfiája elkészülhessen. Hum József 336 «6*
