Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 3-4. szám - Újraolvasó - Gondol Gábor önéletírása
ÚJRAOLVASÓ Acta Papensia X (2010) 3-4. vagy csak módosíthatónak remélt minden alkotása ellen a központi kormánynál, az ország dignitáriusainál, megyéknél felszólamlani, felterjesztéseket s megkereséseket szerkeszteni, az absolut hatalom közegeinek eltávozta óta összehalmozódott sürgős közügyeket előterjeszteni, s a különféle folyó ügyekről, melyek a közgyűlések előtt tárgyaltattak, minden következő napra a jegyzőkönyvet hitelesítés alá terjeszthető alakban megszerkeszteni az akkori municipális tiszti állás legnehezebb feladatai közé tartozott. Egyik közgyűlés 4-ik napján a két jegyző harminc ivre terjedő jegyzőkönyvet terjesztett hitelesítés végett a közgyűlés elé. A főispán elismerését nyilvánította a munka felett s dacára annak, hogy a nagy urak, sőt magas állásra feljutott közönséges emberek nagy része is nem igen tudja, illetőleg elfelejti, hogy alárendelt közegeik minő munkát mennyi idő alatt végezhetnek el, gr. Cziráky tudta s kijelentette, hogy az elvégzett jegyzői munka fölér három heti rendes foglalkozás eredményével. Midőn az 1861. év elején a főispánhoz jelentés érkezett arról, hogy az any- nyira sürgős telekkönyvi birtoktulajdon és hitelügyekre vonatkozó perek s folyamodványok az osztrák uralomtól érintetlenül átvett telekkönyvi hivatalban nagy tömegben hevernek elintézetlenül, s azok további mellőzése a népben az alkotmányos rendszer iránti bizalmat ingatná meg: az itteni ügyek elintézésére engem jelelt ki s a következő közgyűlés alkalmával törvényszék [i] táblabírónak megválasztatott. Négy hónapon át reggeli 7 órától kezdve (csupán déltől 1 óráig tartó szünet mellett) esti 8 óráig tartó szakadatlan munkával sikerült a nagy tömegben befolyó és megsürgetett hátralékos ügyeket elintézni s [a] tanácsülés elé terjeszteni. Az úgynevezett „magyar tábla- birói” gondolkozásmódot igen jellemzi az az epizód, hogy egy ülésben, midőn egy heti munkámat előterjesztettem, és az 300 telekkönyvi bekeblezési s igényfeljegyzési ügyből s nyolc tulajdoni jogperből állott, egyik táblabiró megkérdezte, hogy az absolut uralom alatt mennyi volt egy ülésben előterjesztett ügyek legmagasabb száma s hány volt az előadó. S midőn megmondtam, hogy az előadott ügyek száma a 150-et felül nem múlta s ezen tárgymennyiség két előadó legnagyobb munkája volt, határozott rosszallást indítványozott ellenem azon oknál fogva, mert ily túlságos munka a hivatali utód eljárását s szolgálati érdemszerzését csaknem lehetetlenné teszi. Az indítványt azonban nem fogadták el. Ez és eh[h]ez hasonló jelenetek mindinkább bebizonyították azon állítás igaz voltát, hogy a régi hagyományoktól még nem mentes „megyei hivatal oly embernek való, kitől grácia, hogy szol^ 318 ^
