Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 3-4. szám - Műhely - Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság első évtizede
MŰHELY Acta Papensia X (2010) 3-4. Palóczi leveleskönyvéből az is szembetűnik, hogy a tagok jó része - nem számítva a tiszteletbeli tagokat - nem beszélt lengyelül, bár ez akkor nem jelentett problémát, mivel a legtöbben németül, franciául, latinul kitűnően tudtak.53 A nyelvtudás hiánya megakadályozta, hogy a lengyel irodalmat eredetiben olvassák és a lengyel irodalommal érdemben foglalkozzanak. Lukács Györgyről, a Mickiewicz Társaság elnökéről például tudni lehet, hogy a Pan Tadeuszt csak az 1930-as évek közepén olvasta el, akkor is németül, mivel magyar fordítás még nem létezett. Csapiáros István egy helyen arról panaszkodott, hogy a Magyar Mickiewicz Társaságban hiány volt képzett szakemberekből, a lengyel irodalom helyett a politika állt érdeklődésük homlokterében. Véleménye szerint a korszak irodalmi életében a kulturális tájékozottság nem érte el a megfelelő szintet.54 Annyiban igaza volt Csapiárosnak, hogy képzett polonistákból a 1920-as években kevés volt Magyarországon. Azt viszont látni kell, hogy a lengyelmagyar kulturális egyezmény aláírásáig, 1934. október 21-ig sem kiépített intézményrendszer, sem megfelelő diák- vagy oktatócsere nem létezett a két ország között, hiányoztak az ösztöndíjlehetőségek. Alapvető feltételek híján csak kevés képzett szakember ismerte és népszerűsítette a lengyel irodalmat hazánkban. A Magyar Mickiewicz Társaság más szempontból nézve igencsak nívós tudósgárdával rendelkezett, ami abban is megmutatkozik, hogy az 1936-ban kiadott Magyarország-Lengyelország című fényképekkel gazdagon díszített, illusztris díszkiadványban számos tag képviselte a Társaságot írásával. így például Divéky Adorján a lengyel-magyar történelmi fejlődésről, Tomcsányi János a lengyel helyesírás és kiejtés főbb szabályairól, Szádeczky-Kardoss Lajos Báthory Istvánról, Lukinich Imre Sobieskiről, Pintér Jenő Lengyelországról a magyar költészetben, Palóczi Edgár Mickiewiczről értekezett. Ha megnézzük ezt a sokszínűséget és azt a szellemi tőkét, amit ezek az emberek képviseltek, vitatkoznunk kell Csapiáros kijelentésével. Az igaz, hogy nem volt elég lengyelül is beszélő műfordító és irodalomtudós, de jócskán akadt olyan szakember, akik a maguk kutatási területén alapos ismeretekkel rendelkeztek Lengyelországról. 53 Palóczi Edgár levelezését lásd Kazimiera Illakowiczówna költőnővel. = Palóczi leveleskönyve 186. 54 CSAPLÁROS 1985. 169-170. 196 cf
