Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Szemle - Családtörténeti kutatás határon innen és túl (Dominkovits Péter)
SZEMLE Acta Papensia X (2010) 1-2. összeírásokat, gyászjelentéseket, peres iratokat, kataszteri birtokíveket), illetve a speciális dokumentumokat (pl. családkönyveket). Külön hangsúlyozta a családi, egyházi levéltárak fontosságát, és ismertette a kutatásra vonatkozó szabályokat. A szerbiai, vajdasági kutatás irányú családkutatásra vonatkozó levéltári szabályozást, intézményhálózatot roppant tömören és informatívan Fodor István mutatta be. Ismertette a levéltári iratanyag szerkezetét (A., B., C. jelű fondfőcsoportok), a segédlettípusokat, majd az egyes intézmények kétnyelvű nevének, pontos címének és elérhetőségi adatainak megadását követően, archívumonként, fondjegyzékként a kutatásra érdemes fondokat. Minden módszertani tanulmány esetében külön ki kell emelni munkák függelékeként megjelent gazdag szakirodalmat, mely nélkülözhetetlen bibliográfiai adatokat nyújt az adott ország levéltáraiban történő alapos tájékozódáshoz. E szerkezeti egység végén, témáját tekintve ahhoz lazán kapcsolódva olvasható Pejin Attila zentai muzeológus-történész helyi értelmiségi famíliáról, a több elismert helytörténészt is adó, a helyi identitás kialakulásában nagy szerepet játszó Dudás család több generációjáról készült alapos tanulmánya. A második szerkezeti egységet lakóhelyük, munkásságuk révén Veszprémhez, Veszprém megyéhez, illetve a Veszprém Megyei Levéltárhoz kötődő professzionális és amatőr kutatók kutatási eredményei jelentik. E rész bevezető tanulmánya szervesen kapcsolódik az előző, alapvetően módszertani blokkhoz. Márkusné Vörös Hajnalka a megyei levéltárban az elmúlt két évtizedben folyó családkutatásokat összegezte, s arra volt kíváncs, hogy kik, milyen társadalmi állású személyek, milyen eredményekkel végeztek kutatásokat. Kitért a családi irathagyatékok archívumba kerülésére, kutatási módszerekre, illetve gazdagon adatolt függelékben a legfontosabb községi és családi levéltárakat, kéziratos és nyomtatott munkák adatait tette közzé. A tiszteletet parancsoló forrásismerettel rendelkező antropológusmuzeológus G. Tóth Péter neve és munkássága szervesen összefonódott a magyarországi boszorkányperek feltárásával, elemzésével. Jelen tanulmányában Ipolyi Arnoldtól a Pócs Éva által vezetett kutatócsoport tevékenységéig az adott tématerület közel másfél évszázados, részletes és elemző historiográfiáját adta, s a XVIII. századi boszorkányüldözést egy kulturális átrendeződési folyamat részeként, a társadalom törésvonalait megmutató konfliktusként, piaci mechanizmusok (kereslet-kínálat) kontextusában elemezte. A közössé181 <6*
