Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2. szokások, erkölcsök megtanulása), tárgyakkal (civilizációs tudás), kommunikációval (hagyomány átadása), ezek az értelem hagyományozódásához, a kulturális emlékezethez vezetnek. Ez a kulturális emlékezet, ahogy a Szerző nemcsak itt, hanem más tanulmányaiban, előadásaiban ugyancsak hangsúlyozta, a társadalmi környezethez, az adott korhoz kapcsolódva feltételezi a történelemhez való viszonyulás megújulását is. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik a múltat őrző „emlékezet helyei”- fogalom, amely a történelem széles értelmezését jelenti, kiterjed az élet minden területére. Azért tartotta fontosnak Kosa László szólni mindezekről, mert meglátása szerint jelenleg hiányzik a református történeti emlékezet és vele összefüggésben a kulturális örökség újra alkotása, ami az azonosságtudatnak nemcsak része, hanem egyik alapja. Negatív és pozitív példák felsorakoztatását követően (Gombos Ferenc 1927- ben megjelent röpiratának felhasználásával) két nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet: 1. Az ökumené a református öntudat szerves része, csak határozott önazonosság mellett létezhet és nem azonos a felekezethez való hűtlenséggel. 2. Az államhatárokon átnyúló összetartozás a ma reformátusságának elvitathatatlan része. Végezetül a református kánonoknak (nevekkel, életművekkel fémjelzett értéktartomány, amelyhez az ember valamilyen módon viszonyul) az azonosságtudatra gyakorolt ösztönző hatásáról szól, továbbá a szilárd azonosságtudathoz a hit erejének felmutatására a hit hőseiben, jelesen református hőseiben (több, ezzel kapcsolatos munkát idéz), amely viszont a 20. századra vetítve megkerülhetetlenné teszi a kollaboráció és az ügynökkérdés vizsgálatát, tisztázását, amelynek rendezetlensége gyengíti a református azonosságtudatot. Minden ellenkező véleménnyel szemben hangsúlyoznom szükséges, hogy Kosa László óva int valamennyiünket az ítélkezés és a felmentés feladatától, ami Isten dolga, a miénk a megbocsátás, de azt tudni kell, hogy kinek és mit. Ennek a súlyos gondnak a megoldása nélkül sem kiengesztelődés, sem pedig erős azonosságtudat nem lehetséges. Kosa László Tartozni valahová című gyűjteményes munkáját jó szívvel ajánlom minden magyar reformátusnak, lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak, különösen az ifjúságnak, sőt, a felsőbb gimnáziumi osztályosoknak, de az idősebb korosztály tagjainak egyaránt. Erőt és tartást adó olvasmány, szembenézésre késztet, gondolkodásra, sőt a felvetett kérdések és válaszok továbbgondolására serkent. Segít magunk számára a református öntudat és önazonosság mibenlétét körülírni, felvázolni, ugyanakkor valamennyiünket te 163 <6*
