Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2. református vallású értelmiségiek evangéliumi szelleművé, egyháziassá legyenek. Ezzel kapcsolatban Tavaszy Sándornak 1939-ben megjelent és 2001-ben újra kiadott írását hívja segítségül, hisz a problémák ismét léteznek és úgy léteznek, mint akkor. Tagadhatatlan a reformok szükségessége, hisz felelni kell arra a könnyűnek nem mondható kérdésre, hogy mit tegyen ma, ebben az anyagias, önkorlátozástól mentes, sikerorientált, pénzimádó, erkölcsi viszonylagosságban élő társadalomban a küldetését betölteni akaró egyház, amikor az egyházellenes erők világnézeti és erkölcsi konkurenciát látnak benne? A válaszadás, azt gondolom, viszont nemcsak az egyház feladata! Különösen aktuális kapcsolat elemzésére vállalkozott Kosa László Egyház és értelmiség c. tanulmányában. Mindenekelőtt tisztázza, hogy mit ért értelmiség alatt: a magasabb fokon képzett, alkotó embert, amit jó tudatosítani! A tanulmány leplezetlenül és őszintén mutat rá a történelmi igazságra, Németh László szavaival a „zsoltáros hitetlenségre”, amikor a református tradícióban csupán politikát, erkölcsöt, ellenzékiséget és történelmet, vagyis történetileg változó tartalmat láttak, állandónak gondolva azt. Hitvalló ősökről beszélve nem vallották meg a hitet, aminek egyenes következménye lett a következő nemzedék egyháztól való elszakadása. Igaz, hogy az egyház sem állt ki maradéktalanul az értelmiség mellett, de fordítottja ugyancsak igaz. A visszatérő és 1920 óta ismételten felmerülő kérdés: milyen legyen ma a református értelmiség és miben állhat megújulása? Nem hagyható figyelmen kívül az a közel öt évtized, amikor a magyar társadalomban az antidemokratikus tradíciók érvényesültek, amelyek sajátos, csak lassan helyrehozható helyzetet teremtettek. 1990 után hirtelen többen jelentek ugyan meg a templomokban, de ez sok esetben csupán tüntető magatartás volt, hiszen sokan azután az összetartozásnak másfajta megmutatkozását nyújtó neoprotestáns egyházak vagy szekták felé húzódtak el. A pártpolitikusok egy része magatartásával lejáratja a történelmi egyházakat, másik része pedig vallásellenes hangot üt meg, mondhatni: Krisztus ellen indított és visel háborút. Ez az a közeg, ahol a református értelmiségnek vállalnia kell hovatartozását úgy, hogy közös célok, eszmények, hit és hagyomány legyen az összekötő kapocs - ami ma még hiányzik. A református értelmiségnek érezhető súllyal kell jelen lennie az iskolákban és a médiumokban. Ezt tartja a Szerző a két legfontosabb területnek. Tudni kell ugyanakkor újat mondani nemcsak hitelesen, hanem vonzóan is: a környezetvédelemben, az anyagiasság, a szabadosság ellenében, a család érdekében és a felekezetek, anyanyelvi közösségek ki156 <6#
