Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2.- Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha leírom, hogy ez ma ugyanígy feltehető kérdés és bizony nagyon meggondolkoztató a rá adandó válasz. Akár személyesen, önmagunknak is feltehetjük kérdésként. Külön gondolati egységet jelent a kulturprotestantizmus problematikája, amely a protestantizmus helyzetével és hivatásával kapcsolatos kérdéseket fogalmazott meg, de a válaszok kulturális, társadalmi, politikai szerepvállalásra vonatkoztak csupán. Olyan képviselői voltak, mint Szabó Dezső, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Veres Péter és fdozofikus magánvallásával Németh László. Rendkívül figyelemre méltó a neokantiánus Böhm Károlyra és tanít- ványi körének tagjaira (Ravasz László, Révész Imre, Makkai Sándor, ifj. Bartók György, Varga Béla, Tavaszy Sándor) történő figyelemfelhívás, akiknek életműve feltárásával, értékelésével még adós a kutatás. Új helyzetet teremtett a trianoni békediktátum, hisz kisebbségbe került a nemzet tagjainak egy része, sőt a nyelvi-etnikai kisebbség vallási kisebbséggel is együtt járt. Kosa László új kutatásokra ösztönöz, hisz nem ismerjük még, hogy milyen protestáns gyökerei vannak a transzilvanizmusnak, de nincs igazán áttekintésünk a nyelvi-vallási szórványok gondozásáról sem. Feltárásra várnak továbbá Ravasz Lászlónak a szociális gondokkal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó nézetei, de tisztázandó feltétlenül a protestantizmus és a szocializmus viszonya, vagy a kommunista diktatúrában a művelődés protestáns színezete. A kiemelkedő kortárs alkotóknak (Nemes Nagy Ágnes, Jékely Zoltán, Weöres Sándor, Ottlik Géza) miért és hogyan jelentek meg protestáns kötődései? Kérdések sorozata vetődött fel és vár válaszra, amelyen az olvasónak is méltán el kell gondolkodnia. Az írás végső következtetése rámutat arra, hogy a vallási sokszínűség értékforrás lett, de ha a vallási hagyományhoz tartozás nem műveltségteremtő, akkor bekövetkezik az értékvesztés - az idő talán megérett az új értékek születésére. Az előző íráshoz kapcsolódik A magyar protestáns egyházak jelenléte a mai kulturális és társadalmi életben c. tanulmány. Ismételten kérdések sokaságát fogalmazza meg a Szerző, olyan kérdéseket, amelyek feszítő gondokról árulkodnak. Két nagy gondolati egységre irányítják a figyelmet: 1. az egyháznak a mai magyar társadalomban betöltendő küldetésének lehetősége és mikéntje, továbbá 2. a világi értelmiség és az egyház kapcsolatának problematikája. Az első kérdéskörrel kapcsolatban megállapítható, hogy sem a liberális (az egyház megy a világ után), sem a tradicionalista (karakteres, de merev, ru154 v*
