Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2. Rövid összehasonlítást is tesz a Szerző a XIX-XX. századi magyar protestáns és katolikus paraszti magatartás között, majd az ellenreformáció vagy katolikus restauráció műveltségi hatásait elemzi, rámutatva a legfontosabbra: az intézményeiben és szellemiségében megújuló magyarországi katolikusság- ra, amely a népi kultúrára is nagy hatást gyakorolt és döntően hozzájárult a katolikusok-protestánsok kulturális különbözőségeihez. Ezt követően a negyedik nagy szellemi áramlatot tekinti át, a felvilágosodást és a jozefinizmust, amely bár a protestánsokat a Türelmi Rendelettel az ellenreformáció béklyóitól megszabadította, azonban a katolikus vallásos népéletet fontos intézményeitől megfosztotta, majd utat nyitott a teológiai racionalizmusnak. A Magyar Királyság polgárosodó társadalma Európa vallásilag legszínesebb, legösszetettebb állama volt, ahol a vallási és etnikai közösségek többnyire egymástól elkülönültek, hisz változatos kulturális vonásokkal nemzeti-etnikai különbségeket is kifejezett a vallás, amely a népi kultúrát ugyancsak színesítette. Ezt új elemekkel gazdagították a neoprotestáns kis- egyházak a XIX. század közepétől. Ötödik nagy változásként a kommunista hatalomátvételt nevezi meg Kosa László, amikor az állam ateista lett, ami vallás- és egyházüldözéssel járt együtt, bár ezt az időszakot, lévén a népi kultúra bomlásának utolsó szakaszában, már nem elemzi, amellyel nem értünk egyet maradéktalanul. Végső megállapításként hangsúlyozza, hogy a keresztény magyar állam adott keretet és védelmet a műveltségnek, annak részeként a népi kultúrának, egyszerre nyújtva lehetőséget egyediségének, eredetiségének, ugyanakkor európaiságának megőrzéséhez. A következő tanulmány (A magyar protestantizmus útjai) Révész Imrének ugyanezen címen 1928-ban a Magyar Szemlében megjelent, majd 1944-ben „Tegnap és ma és örökké” címmel napvilágot látott tanulmányát elemzi, néhány gondolattal kiegészítve, annak időszerűségére hívja fel a figyelmet. Révész felfogásában a protestantizmus olyan lelki-szellemi közösség, amelynek szervezetei a protestáns egyházak, amelyhez Kosa László hozzáfűzi, hogy ide tartoznak a reformáció nyomán keletkezett azon egyházak, amelyek elfogadják az Apostoli Hitvallást. Ezt követően veszi sorra Révész Imrének azt a csoportosítását, amely az I. világháború és az azt követő történelmi megrázkódtatások nyomán a figyelmet a vallásokra, egyházakra, ezen belül a protestantizmusra irányította, segítséget, útmutatást, támaszt keresve benne. Három politikai eszmét, felfogást elemez, ráirányítva a figyelmet a liberalizmusra, a te 150 «6*