Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Forrásközlés - Pongrácz József: Az énekügy története a pápai református főiskolában
FORRÁSKÖZLÉS Acta Papensia X (2010) 1-2. Az alábbiakban Pongrácz József ünnepi beszédét tesszük közzé. A kéziratot Szalayné Gubricza Emese lelkipásztor, ny. könyvtári munkatárs vitte gépre, a bevezetőt és lábjegyzeteket Hudi József írta. *** Főtiszteletű és Méltóságos Püspök Úr! Nagy tiszteletű és Tekintetes Tanári Kar! Tisztelendő Papnövendék Urak! Nemes Tanulóifjúság! Mélyen Tisztelt Közönség! Olyan időket élünk, amikor mindent rendkívül meg kell becsülnünk, ami a múlttal összeköt, meg kell ragadnunk minden alkalmat, amikor elmerülhetünk történelmünkbe, hogy onnét vegyünk biztatást, reménységet a jelen megpróbáltatásai között. Ami máskor jelentéktelennek tűnt volna fel, most sokszor jelentőséggel bír, mert oda irányítja figyelmünket nemzeti létünk gyökereihez, e drága véren szerzett földhöz és annak intézményeihez való hűséges ragaszkodáshoz. Ezért határozta el főiskolánk tanári kara, hogy az ének- és zenetanári tanszék felállításának 40-ik évfordulóján iskolai ünnepélyt rendez, hogy így az Alma Materhez is közelebb hozza az ifjúságot, de meg az iskola csaknem négyévszázados, édes-bús történetén áthaladva, tanuljunk mi is a volt pápai diákoktól szeretni a hazát, dolgozni rendületlenül és megragadni minden kínálkozó alkalmat ez ország felvirágoztatására. Egy énekkar története eltörpül az országos érdekű események sorában, de a történelem nem más, mint sok, apró esemény összetevődése, melynek min- deniknek megvan a maga komoly értéke és jelentősége; csak aki megbecsüli a kicsinyt, az tudja felfogni a nagyot is. Ezért ünnepelünk mi most, hogy elgondolkozva egy főiskolai intézmény fejlődésének sokszor kisszerű történetein, megélesedjék a szemünk meglátni a történelmet mozgató nagy erőket és magasabb nézőpontra állva, lássuk meg mint szövődnek össze az országos jelentőségű dolgok jelentéktelennek látszó, helyi dolgokkal. Főiskolánkban az énektanítás három korszakra osztható: az I. korszak tart 1531-től 1811-ig, amikorról először ismerjük a Főiskolai Énekkar alapszabályait, a II. korszak 1811-től 1879-ig, amikor önálló ének és zenetanári tanszéket állított fel az egyházkerület vezetőségének gondossága, a III-ik pedig tart 1879-től napjainkig. Hiányos lesz a vázlat, amelyet e felolvasásomban nyújt117 ^
