Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Műhely - Ugrai János: A Sárospataki Református Kollégium dunántúli partikula-kapcsolatai a XVIII–XIX. században
UGRAI JÁNOS A Sárospataki Református Kollégium dunántúli partikula-kapcsolatai a XVIII -XIX. század fordulóján * BEVEZETÉS t özLEMÉNYÜNKBEN a sárospataki kollégium 1783-1830 közötti közvetlen dunántúli kapcsolatainak nyomait gyűjtjük össze. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy mely gyülekezetekbe milyen rendszerességgel küldött tanítókat a Bodrog-parti anyaiskola. Mint közismert, a pápai református kollégium XVIII. század végi újraindulásáig Debrecen és Sárospatak látta el tanítókkal, lelkészekkel a dunántúli református egyházközségeket, ám amint a pápai kollégium visszanyerte régi státusát, a két keleti iskolakollégium jelentős érdekeltségeket veszített a Duna másik oldalán. A szakiroda- lom által leginkább legációs küzdelemként, az adománygyűjtés jogosultsága körül kialakuló konfliktusként tárgyalt jelenség azonban azt is maga után vonta, hogy a két nagy kollégium elvileg kevesebb dunántúli gyülekezetbe küldhette saját tanítványait tanítónak, majd lelkésznek, s ezáltal szűkült a partikulahálózatuk.1 E térvesztés mértékéről eddig nem álltak rendelkezésünkre pontos adatok. A pataki partikulahálózat jellemzőit feltáró részletes kutatásunk eredményeként viszont az eddiginél árnyaltabb összkép kialakítására nyílik lehetőségünk.2 Ezért az alábbiakban néhány módszertani szempont megfontolása után kutatási eredményeinknek a dunántúli gyülekezeteket illető adatait közöljük. * írásunk az MTA Bolyai János Posztdoktori Ösztöndíjának támogatásával készült. ' A küzdelem leírása: TÓTH 1935. 9-7., TRÓCSÁNYI1981. 118-125. 2 A kérdésről részletesen: UGRAI 2010. 72-84.
