Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)
Műhely – Adattárak - Bona Gábor: Pápai diákok a '48-as honvédsereg tisztikarában (Életrajzi adattár)
Adattár 1847-ben pedig főszázados lett ezredében. Alakulata, mely a mindenkori uralkodó nevét, így 1830-tól V. Ferdinánd császár nevét viselte, magyarországi sorozású ezred volt, s a szerb felkelés kitörésekor Szlavóniában, Eszéken és környékén állomásozott. Mivel a Magyarországon és kapcsolt részeiben levő császári-királyi katonaságot 1848. májusában a magyar kormány, illetve annak hadügyminisztere alá rendelték, a Batthyány-kormány az elsők között mozgósította a „Császár huszárokat" - ez volt az ezred népszerű elnevezése - a szerb felkelők elleni harchoz. így már júliusban a Délvidékre vonultak, s a 8 század részenként bevonult a szerb felkelő táborokkal szemben kialakított bácskai, illetve bánsági táborokba. Az itt folyó harcoknak lett részese Hrabovszky is, egészen szeptember végéig. 1848. szeptember 24-én gróf Batthyány Lajos újabb 16 honvédzászlóalj felállítását rendelte el, melyhez szakképzett parancsnokok kellettek. A Jászberény, illetve Pest központtal alakuló 24. számú honvédzászlóalj esetében a választás Hrabovszkyra esett, szeptember 24-én őt nevezték ki annak őrnagy-parancsnokává. Az alakulat szervezése november közepére fejeződött be, melyet követően a zászlóalj a Temesi Bánságban levő hadtest kötelékébe került. E hadtest mozgó részének (nem számítva a temesvári vár megfigyelésére és a bánsági bányavidék védelmére kikülönített csapatokat) a létszáma az 1848. november 25-én kelt hadrend szerint 13.719 főt tett ki, lövegei- nek száma pedig 46 volt. Ide tartozott a 24. honvédzászlóalj is, amely 1186 katonát számlál. November végén a hadtest Vetter Antal, majd Kiss Ernő tábornok vezetésével általános támadást indított a bánsági szerb táborok felszámolására. A hadtest egyik, Damjanich János vezette hadosztálya Versecről, illetve Fehértemplomból kiindulva nyugat felé, míg a Vetter, illetve Kiss Ernő vezette másik hadosztály, melyhez a 24. zászlóalj is tartozott, Nagybecskerek körzetéből déli irányba tört előre. A támadóknak több tábort is sikerült bevenniük, a sikeres befejezés azonban elmaradt. A Pancsovára visszaszorult szerbek jelentős erősítést kaptak, ugyanakkor Kiss Ernőnek a kormány parancsára több alakulatot a főhadszíntérre - Görgei seregének a támogatására - kellett útba indítania. Ennek következtében az 1849. január 2-án vívott pancsovai ütközet a magyarok visszavonulásával végződött. A pancsovai fiaskóért a hadtest tisztjei elsősorban Kiss Ernőt hibáztatták, s egy tiszti gyűlésen Damjanichot „kiáltották ki" új parancsnoknak. Ebből viszont hosszabb huza-vona kerekedett - hiszen a kormány nem hunyhatott szemet az önkényes lépés felett. Végül is Kossuth belenyugodott a vezérváltásba, egyidejűleg pedig utasította Damjanichot, hogy adja fel a Temesi Bánságot, s hadtestével vonuljon a Cibakháza-Szolnok-Törökszentmiklós körzetébe, a Tiszántúl fedezésére. (Hasonló parancsot kapott a bácskai hadtest is, mivel a Acta Papensia IX (2009) 1-4. 279
