Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)
Szemle - Kovács Teofil: A német nyelv oktatása a Debreceni Református Kollégiumban (1769-1860) (Kekk Edina)
Szemle A szerző a könnyebb áttekinthetőség érdekében táblázatba foglalja, hogy honnan jöttek vissza német szóról a magyar diákok a vizsgált időszakban. Ezen adatok egybevetéséből a következő főbb tendenciákat kapja: II. József rendelkezéseinek hatására fellendült a diákvándorlás; 1780-ig nagyrészt Késmárkra mentek németet tanulni; a XIX. század elejétől ezt a vezető szerepet Lőcse vette át. A felsőévesek vándorlása 1811-1820 között volt a legjelentősebb. A továbbiak során a szerző elemzi a visszatérő diákok szociológiai jellemzőit, amelynek érdekében megvizsgálja, hogy milyen volt a diákok szüleinek foglalkozása, melyek voltak a visszatérő magyar diákokat kibocsátó megyék; kitér az évfolyamok szerinti, illetve az életkor szerinti megoszlásukra is. A következő alfejezet a németül már tudó magyar diákokkal foglalkozik. Itt első renden azt vizsgálja a szerző, hogy erre a tudásra a diákok hol tettek szert. Ezeket az adatokat szintén táblázatba szedve találjuk, melyekből kiderül, hogy 1840-ig a komáromi születésű, illetve ott tanult diákok állnak első helyen. Ezután szintén a szülők foglalkozása, a kibocsátó megyék, az évfolyamok és az életkor szerinti megoszlás vizsgálata következik. A következő alfejezetben a kollégiumban tanuló nemzetiségi diákokat ismerjük meg. Az elemzésből kitűnik, hogy milyen sokszínű volt abban az időben a Debreceni Református Kollégium. Módszertani nehézséget jelent, hogy a diáknévsorok korlátozottan használhatók, ugyanis a vallási hovatartozást 1827. május 15-től, a nemzetiségit csak 1832. augusztus 25-től jegyezték fel. A nehézségeket a szerző úgy hidalja át, hogy az említett időpontok előtti vizsgálódások során a személy és településnevek alapján igyekszik a vallásra és nemzetiségre következtetni. Először a diákok nemzetiségiek megoszlását, majd származási helyét vizsgálja. A következő alfejezetben már kifejezetten a német diákokkal, azok kibocsátó megyéivel; szüleik foglalkozásával, évfolyam és életkor szerinti megoszlásukkal foglalkozik. A továbbiak során ugyanilyen statisztikai módszerrel mutatja be a román, szerb, szlovák és zsidó diákokat is. A monográfia végén egy összegzést olvashatunk, amely a kutatómunka eredményeit mutatja be. A summázatot Függelék követi, amelyben fontos forrásokat tesz közzé. A kötetet a felhasznált levéltári források jegyzéke zárja. Összegzésként elmondható: olyan értékes és színvonalas művel gyarapodott a Debreceni Egyetem Doktori értekezések c. sorozata, amely nemcsak szakembereknek, hanem közérthető nyelvezete miatt a történelem iránt érdeklődő nagyközönségnek is jó szívvel ajánlható. KEKK EDINA 392 Acta Papensia IX (2009) 1-4.
