Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)
Műhely – Adattárak - Bona Gábor: Pápai diákok a '48-as honvédsereg tisztikarában (Életrajzi adattár)
Adattár kilépett. Később mérnök lett. 1848 júniusában önkéntes lett a Győrben (majd Komáromban) alakuló 5. honvédzászlóaljban. Katonai előképzettségére való tekintettel hamar őrmester lett. Az első tíz honvédzászlóalj többségéhez hasonlóan július végén az ötödiket is a Délvidékre, a szerb felkelők ellen vezényelték. A zászlóalj később is itt maradt. A Délvidék 1849. januári kiürítését követően a szegedi hadosztály kötelékében Szeged és Szabadka térségét védte, később pedig a bácskai (IV.) hadtest állományába tartozott. Vinczét 1848. szeptember 11-én hadnaggyá, november 20-án pedig főhadnaggyá léptették elő. Perczel tábornok 1849. június 13-án azonos rangban a Bács megyei lovas védsereghez helyezte át. Az általános fegyverletételkor a komáromi várba menekült, ahol szeptember 21-én az élelmezési szolgálathoz osztották be. Az 1850-es években hunyt el. FORRÁSOK: Nagy Iván XII. 195. o., Hellebronth Kálmán 392., Pápai diákok 551. és 846., KAW: Grundb. 48. LIR 1841-1850 14/149., MÓL: Hm. Ált. 1849. 13374. és 23824., Közlöny 1848. 97. és 163. sz., Szinnyei: Komárom 284. Felsővályi VINCZE MÓRIC az előbbi bátyja, 1819. május 24-én született Bőnyön. Őt is 1829 őszén íratták be a Pápai Ref. Kollégiumba. 1838-ban beállt a 3. huszárezredhez. Innen 1840-ben a magyar nemesi testőrséghez került, azonban 1844-ben ő is kilépett. 1848. január 21-én ismét beállt a 3. Ferdinand főherceg nevét viselő huszárezredhez. Az ezred 1848. májusában a magyar hadügyminisztérium fennhatósága alá került, mely azt a szerb felkelés kitörését követően a Délvidékre vezényelte. Októberben, a Béccsel történt szakítást követően az ezred csatlakozott az alakuló honvédsereghez. Vinczét 1849. február 1-jével nevezték ki az ezred hadnagyává. (Azt, hogy az ezred III. hadtestben küzdő zöménél, avagy a Délvidéken maradt oszályánál szol- gált-e, nem sikerült megállapítani.) A szabadságharc után besorozták a császári hadseregben újjáalakult 3. huszárezredhez. 1857-ben bocsájtották el. Szülőhelyén halt meg 1865-ben. FORRÁSOK: Nagy Iván XII. 195., Hellebronth Kálmán 392-393., Pápai diákok 551., KAW: Grundb. 3. HR 1820-1840 2/157., 1841-1848 17161 és 1850-1860 1/133., Közlöny 1849. 58. sz. VÖRÖSMARTY JÓZSEF Köveskálon született 1825. szeptember 11.-én református vallású családban. Apja Vörösmarty János gazdálkodó, anyja Győrfi Erzsébet volt. 1839-1847 között tanult a Pápai Kollégiumban, majd (lehet, hogy csak a szabadságharc után) mérnöki oklevelet szerzett. 1848 szeptemberében beállt a Perczel Mór szervezte Zrínyi önkéntes csapatba, mellyel részt vett a Jellacic elleni harcokban. Ugyanitt őrmester, majd november 20-án a csapatból alkított 35. (Zrínyi) honvédzászlóalj hadnagy lett. 1849. január elején áthelyezték a hajdúsági 52. (Bocskai) honvédzászlóaljhoz, azonban ide már 374 Acta Papensia IX (2009) 1-4.
