Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)
Műhely – Adattárak - Bona Gábor: Pápai diákok a '48-as honvédsereg tisztikarában (Életrajzi adattár)
Adattár BÁRDOSSY JÓZSEF Csöngén, Vas megyében született, 1821 körül, nemesi születésű és evangélikus vallású volt. 1838 novemberében iratkozott be a Pápai Ref. Kollégiumba, s itt végezte el a jog két osztályát. (Beiratkozási adataiból tudjuk, hogy anyját szül. Noszlopy Zsuzsannának hívták.) A szabadságharcban 1848. december 18-ától őrmesteri, 1849. június 28-ától hadnagyi rendfokozatban az 57. honvédzászlóaljban szolgált, végig, a vár feladásáig, a komáromi várőrségnél. A kiegyezés idején és 1890-ben a Vas megyei Honvédegylet tagja volt, földbérlő-, ill. földbirtokosként Kemenes- hőgyészen gazdálkodott. Ugyanitt halt meg, 1901. január 12-én. FORRÁSOK: MÓL: Hm. Ált. 1849. 21057., Közlöny 1849. 146. sz., Szinnyei: Komárom 315. és 490., Mikár Zsigmond I. 103., és II. 344., MÓL.: Bm. Honv. segély 1868. 2668., Pápai diákok 250., 320. és 595., Vas. Újs. 1901. 3. sz. Újhelyi BARLA KÁRÓLYt 1819. október 29-én keresztelte apja, Barla Mihály evangélikus lelkész a Zala megyei Kővágóörsön. Anyját Hrúz Lídiának hívták. 1840-ben iratkozott be a Pápai Ref. Kollégiumba, mint joghallgató. 1848. szeptember végén - jurátusként - beállt a Pesten alakuló első 12-fontos honvéd tüzér üteghez, mellyel október végén Görgei osztrák határon álló feldunai seregéhez osztották be. Ugyanitt december 9-én hadnaggyá léptették elő. 1849. március 14-én kelt kimutatás szerint ütege II. (Aulich-) hadtest-hez beosztott felének parancsnoka volt. Az április 4-ei tápióbicskei csatában tanúsított helytállásáért főhadnaggyá léptették elő. Ugyanekkor a katonai érdemjel 3. osztálya kitüntetésre is felterjesztették. Ezt - állítása szerint - később, Buda ostrománál szerzett érdemeiért kapta meg. Június elején megbetegedett és Nyitrára került. Ütege - mely akkor Nagysándor tábornok I. hadtestéhez volt beosztva - eközben a június 16-án Sempténél vívott ütközet során a császáriak fogságába esett. Felgyógyulását követően a komáromi várőrséghez osztották be. Augusztus elején egy újonnan szervezett 12-fontos üteg parancsnoka lett. Szeptember végén, október elején tagja volt annak a küldöttségnek, mely Klapka és Haynau megegyezése alapján Aradra, illetve Péterváradra utazhatott, hogy meggyőződjön arról, miszerint a magyar csapatok már mindenhol letették e fegyvert. Komárom ezt követő feladása után Sopronban telepedett le, ahol haláláig köz- és váltóügyvédként kereste kenyerét. Ugyanitt nősült 1855-ben, felesége Petanovics Anna lett. Sopronban halt meg, 1880. szeptember 11-én FORRÁSOK: Szül. akv.: MOL A 2646., MÓL.: Hm. Ált. 1849. 10623. és 17364., Uo. Görgey-csal. gyűjt. 42. cs. 3. tétel 32., HL.: 1848/49. 16/59., Szinnyei: Komárom 346., 378. és 404., Pápai diákok 878., Vas. Újs. 1880. 38. és 45. sz., 1883. 32. és 34. sz., 1907. 21. sz., Gászjel.: OSzK. Acta Papensia IX (2009) 1-4. 321
