Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)
Műhely – Adattárak - Bona Gábor: Pápai diákok a '48-as honvédsereg tisztikarában (Életrajzi adattár)
Adattár Kiskéri TÓTH JÁNOS, Tóth Dániel református lelkész és Bemáth Zsófia fia, Lakszakállason (Komárom m., ma Sokolce, Szlovákia) született 1820-ban. 1837-ben iratkozott be a Pápai Ref. Kollégiumba, bizonyára a jogi osztályok elvégzése céljából. Neve 1848. őszén bukkan elő ismét, mint a Mészáros Lázár tábornok, hadügyminiszter vezényelte felső-tiszai hadtest parancsnokságának „tábori iktatója" E beosztásában 1849. január 1-jével hadnagy lett. Már január 14.-én azonban, főhadnaggyá előléptetve, Tiszafüred térparancsnokává nevezték ki. (Januártól április közepéig Tiszafüreden állandó helyőrség tartózkodott, mivel a Debrecenbe menekült kormány attól félt, hogy a császári fősereg esetleg itt - ahol állandó híd volt a Tiszán - tör be a Tiszántúlra.) Július 19-én Tóth megkapta a századosi rangot, de már néhány nap múlva el kellett hagynia Füredet, ahol a nagy túlerőben levő orosz fősereg megkezdte az átkelést. A szabadságharc utolsó heteiben a hadügyminisztérium Táborkari (azaz Vezérkari) osztályán teljesített szolgálatot. Pályáját a kiegyezésig homály fedi - csak annyit tudunk róla, hogy Bartók Júliát vette feleségül. 1867-ben és 1890-ben a Pest városi Honvédegylet tagjai sorában találjuk. Az utóbbi időpontban a Honvédegyletek Országos Központi Választmányának tagja, foglalkozását tekintve pedig az államügyészségi sajtóiroda vezetője volt Budapesten. Ugyanitt halt meg 1902. július 19-én. FORRÁSOK: Pápai diákok 862., KLÓM XIV. 999., Közlöny 1849/2., 6. és 165. sz„ MÓL: Hm. Ált. 1849. 31389., HL: 1848/49. 51/17., Mikár Zsigmond I. 27. és II. 54. és XXL O., Vas. Újs. 1902. 20. sz., Gyászjel.: OszK. UJLAKY (ÚJLAKI) JÓZSEF lásd NEUMANN Görzsönyi VARGHA LAJOS 1825. július 11-én a Veszprém megyei Szilas- balháson (ma Mezőszilas, Fejér m.) született, nemes Vargha András közbirtokos és Thaly Terézia gyermekeként. Református vallású volt. 12 évesen került a Pápai Ref. Kollégiumba, ahol 1847-ig tanult. 1848 tavaszán joggyakornok volt. Katonai pályáját szabadságharcban ő is a már többször említett Veszprém megyei önkéntes nemzetőr zászlóaljban kezdte, 1848. szeptember 11-én, hadnagyként. Harcolt Pákozdnál, majd Schwechatnál, december közepétől az országba betörő császári főerők ellen. 1849 januárjától az október elején bekövetkezett kapitulációig pedig részt vett a Komárom védelmében, illetve a vár körüli harcokban. Közben ő is haladt a ranglétrán, október 6-án főhadnagy, 1849. június 16-ával pedig százados lett az alakulatából szervezett 70. honvédzászlóaljban. Több mint egy éves szolgálatát Klapka tábornok szeptember 28-án a katonai érdemjel 3. osztályával honorálta. A szabadság- harc után hazatérve 1850-ben megnősült, Havranek Jozefát vette feleségül, 312 Acta Papensia IX (2009) 1-4.
