Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)
Műhely – Adattárak - Bona Gábor: Pápai diákok a '48-as honvédsereg tisztikarában (Életrajzi adattár)
Adattár Pesten alakuló 2. honvédzászlóaljhoz. Részt vett a szerb felkelők elleni délvidéki harcokban, majd október 10-én hadnagy lett a Szegeden alakuló 33. zászlóaljnál. December 7-étől - immár főhadnagyi rangban - újra a délvidéki harcokban vett részt, majd 1849. januárjában a fel-dunai hadtesthez került, s részt vett annak híres felvidéki hadjáratában. A tavaszi hadjárat végén, Buda bevételénél érdemelte ki a századosi rangjelzést (május 20.). A százados végül életkorához illő nyugalmasabb beosztást kapott: 1849. július elején Guyon tábornok bácskai (IV.) hadtestének főpénztárnoka lett. E minőségében a szabadságharc végén Borosjenőn tette le a fegyvert. A császári hatóságok vizsgálatot indítottak ellen - néhány hétig a pesti Neugebaudében (Újépületben) raboskodott - de végül szabadon bocsátották. 1867/68-ban a Veszprém megyei Honvédegylet tagja volt. Veszprémben hunyt el 1872. július 25-én. FORRÁSOK: Szül. akv.: H. Szabó Lajos pápai helytörténész szívességéből, Hudi József: Források 328., Pápai diákok 496., Közlöny 1848. 125. és 182., 1849. 131. sz., MÓL: Fim. Ált. 1849. 31207., Uo.: Bm. Honv. segély 1868. 2017., Orosz Hads. Lvt.: 5351., Mikár Zsigmond I. 104., Vas. Újs. 1872. 33. sz. Vönöczki JANKÓ KÁLMÁN 1825. október 25.-én Nemesmagasin (Kemenes- magasi, Vas m.) született, Jankó Mihály közbirtokos és Kenessey Mária gyermekeként. Evangélikus vallású volt. 1838 őszén lett a Pápai Ref. Kollégium diákja, de innen már 1839-ben a Bécsi Hadmérnöki Akadémiára került, ahol 1844-ig folytatta tanulmányait. 1847-ben azonban ismét visszatért Pápára, hogy elvégezze a jogot. 1848 nyarán előbb nemzetőr lett, majd beállt a honvéd tüzérséghez. November 11-én kinevezték a Vas megyei 45. zászlóalj hadnagyává, ide azonban nem vonult be, illetve a hadügyminisztérium Táborkari (Vezérkari) osztályán lett hadnagy. Innen 1849 januárjában a péterváradi várőrség vezérkarához helyezték át, ahol február 10-én főhadnaggyá léptették elő. Végül, júliusban, a Szegednél összpontosított fősereg vezérkarának századosa lett. Augusztus 22-én Borosjenőn, az oroszok előtt tette le a fegyvert. Itt kapott útlevele - melyet az oroszok minden kérelmező tisztnek kiadtak azzal a kötelezettséggel, hogy ezzel lakhelyükre térjenek vissza - felhasználásával csatlakozott a komáromi várőrséghez. Az adott szó be nem tartása miatt a császáriak Komárom feladása után Pesten hadbíróság elé állították, melynek ítélete alapján 1850. március 28-án besorozták egy büntető századba. Nem tudjuk, innen mikor szabadult. A kiegyezés idején a Pest városi, 1890-ben uradalmi tiszttartóként a Veszprém megyei Honvédegylet tagja volt. 1893. március 3-án Veszprémben halt meg. Halálát özvegye, szül. Polányi Fáni gyászolta. 300 Acta Papensia IX (2009) 1-4.
