Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére)
Műhely — Persze, hogy úgy van, mégpedig azt beszéli felőle a rossz nyelvű világ, hogy vagy 8 ezer ezüst forintokat nyert egy éjjen át, hamisított kártyákkal, s hajnalban illanni kellett neki."18 Francsics ezen felül megemlékezett még egy fiatal kerékgyártóról is, aki mesterré avatása és házassága előtt kártyán játszotta el szüleitől örökölt kétszáz forintját a füredi fürdőn egy bársonyosan meleg éjszakán.19 Egy másik konkrét eset Fiáth Ferenc Fejér megyei birtokos emlékezéseiben lelhető fel: az általa megidézett történet ugyancsak rejtői színeket idéz, hiszen gondoljunk csak Gorcsev Ivánra, aki makaón nyert fizikai Nobel- díjat! „Fehérvárit az íróasztalom mellett ültem, midőn betoppant Oszlányi, kit mint dandyt győri jurista koromból ismertem. Elbeszélte, hogy Bécsből ment Pestre, s Bicskén meghált, de magánszobát már nem kapván, kénytelen volt egy más utassal egy szobában hálni, s hogy midőn felébredt, az utas már rég odább állott, de elvitte tárcáját is. Azért jött hát hozzám, hogy adjak neki 100 forintot kölcsön, hogy tovább utazhassák. Pár nap múlva Füredre mentem, kit látok a makaó asztalánál? — Oszlányi urat. Nem szóltam hozzá: később megtudtam, hogy hetek óta itt van s játszik."20 Fürednek tehát, pontosabban az ottani éjszakai életnek, megvolt a maga árnyoldala. Nem véletlen, hogy a tékozló és tivornyázó életmódot folytató ifjú Zichy Géza regeneráló kúrája is sajátos véget ért: „A szülők eközben hírt vettek szerencsétlen gyermekükről, mire anyám tizenhatodik születésnapomra a következő levelet írta: »Megdöbbenve értesültem a Te mulatozásaidról, melyek — úgy látom túlságos méreteket öltöttek. Még se hallgathatom el, hogy az utóbbi időben rakoncátlanul viselkedtél.« [...] Fürdőre küldenek, hogy gyógyuljak, vigasztalódjam és szórakozzam s a javulás sikeres beálltával rám parancsolnak, hogy újra komoly legyek. Gondolkodóba estem: az én jó anyám bánkódik, tárcám üresebb életemnél! Komolyan eltöprengtem, hogy jó útra térek, de legjobb szándékom erkölcsi értékétől megfosztott egy rövid sürgöny, mely így hangzott. »Hazajönni! Papa.« [...] Szomorúan búcsúztam, mint egy elcsapott, tárca nélküli miniszter. Fogadtatásom a szülői házban rövid volt, de nagyon kellemetlen."21 18 FRANCSICS 2001.121-122. 19 FRANCSICS 2001.130-131. 20 FIÁTH 1878.1.195-196. 21 ZICHY 1912-1913.121. 32 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.
